A projektben három termék kidolgozására került sor:

Digitális kézikönyv óvodapedagógusoknak (O1): módszertani iránymutatásokat ad az ADHD-s gyermekekkel foglalkozók számára. PDF formátumban elérhető, négy nyelven (angol, magyar, szlovák, román).

Digitális útmutató szülők számára (O2): tájékoztatást nyújt az ADHD felismeréséről és a mindennapi élet szervezésére vonatkozó iránymutatásokról, az ADHD kezeléséhez szükséges, megfelelő környezet kialakításához. PDF formátumban elérhető, négy nyelven (angol, magyar, szlovák, román).

Gyakorlati feladatgyűjtemény óvodapedagógusoknak: melyben az egyes részterületek fejlesztéséhez találhatnak ötleteket a szakemberek.

Nemzetközi projekttalálkozók
Budapest, 2018
Coventry, 2018
Roznava, 2019
Budapest, 2019

Fókuszcsoportok
O1 kézikönyv esetén: magyarországi, szlovákiai és romániai óvodapedagógusok részvételével
O2 szülői útmutató esetén: magyarországi, szlovákiai és romániai szülők részvételével

Munkatársak képzése
Coventry, 2019

Disszeminációs konferencia
Budapest, 2019

Projekthírek - 2020 február

Elkészültek a Helping Hand kézikönyvek!

A projektpartnerek több mint 2 éves munkájának eredményei, a pedagógusoknak, illetve a szülőknek szóló kézikönyvek letölthetők honlapunkról!

A két kézikönyv mellett összeállítottunk egy gyakorlati feladatokat, módszereket, játékokat tartalmazó ötlettárat is, ami elsősorban a pedagógusok mindennapi óvodai munkájában nyújt segítséget.

A kézikönyvek címe „Kis lépések, nagy változások” lett, mivel a viselkedési nehézségekkel küzdő gyerekek esetében sok kis, türelemmel megtett lépés vezet sikerekhez, változáshoz. Ne várjunk azonnali csodát.

A kézikönyvekben, a szakirodalomból ismert viselkedésmódosítási technikákon és befogadó környezet megteremtésén túl nagy hangsúlyt fektetünk a gyermek, a szülők és a pedagógus közötti jó kapcsolat és együttműködés megteremtésére, mert a valódi változás csak érzelmileg biztonságos, bizalommal teli légkörben születik meg.

Természetesen mindenre nem tudtunk kitérni a készítéskor, igyekeztünk azonban a leggyakrabban előforduló problémákra választ, stratégiát nyújtani.

Biztatjuk a használókat, hogy folytassák a tanulást, eszköztáraik bővítését, ne féljenek megtenni a kis lépéseket a nagy változások érdekében!

A kézikönyvek INNEN letölthetőek

Projekthírek - 2020 január

A Helping Hand konferencia előadásairól készült videófelvételek megnézhetőek Youtube csatornánkon!

Helping Hand csatorna

Projekthírek - 2019 december

VIGYÁZAT, KARÁCSONY!

Hiába a téli szünet, az ADHD-s tünetek Karácsonykor sem tűnnek el.

A karácsonyi készülődés, az ajándékok feletti izgalom, a sok cukor, a napirend nélküli napok, a kicsit több tévézés, a sok jövés-menés és a zsúfoltság mind ingerli az ADHD-s illetve a szenzorosan érzékeny gyermeket (meg persze minket, szülőket is).

Mit tehetünk otthon, hogy az ünnepek a lehető legbékésebben teljenek?

Készítsünk egy "ünnepi" napirendet, illetve tartsuk be a gyermek szokásos napirendjét! Ebben legyenek naponta csendes, ingerszegény időszakok, és minél több idő a szabadban.

Készítsük fel a változásra, vagyis az olyan dolgokra, amik eltérnek a napirendtől.

Ha együtt kell mennünk bevásárolni, próbáljunk olyankor menni, amikor kevesebben vannak, a gyermek legyen pihent és jóllakott.

Ha látogatók jönnek, vagy látogatóba megyünk, a gyermekkel előre meg kell beszélni a szabályokat, és egy külön jelben is megállapodhatunk,hogy ideje kicsit félrehúzódnia egy nyugis helyre, amikor látjuk, hogy kezd sok lenni neki.

Ezek a vendégségek (a gyermek tűréshatárától függően) 1-2-3 óránál ne legyenek hosszabbak, és legyen nálunk olyan játék, plüss, színező vagy rágcsa, ami leköti a gyerek figyelmét vagy megnyugtatja.

Adjunk neki feladatot, vonjuk be a készülődésbe!

Ne felejtsük el dicsérni, jutalmazni a jó viselkedésért!

Őrizzük meg a nyugalmunkat, a türelmünket és a derűnket.

Tartsuk észben: az ünnepek arról is szólnak, hogy kicsit végre jobban egymásra figyelhetünk, több időnk van társasjátékozni, beszélgetni, olyan dolgokat csinálni, EGYÜTT, amire a hétköznapokban kevesebb idő vagy kevesebb türelem jut. Szóljon erről az ünnep, a gyermekeknek ez a legfontosabb, és ezek lesznek a legjobb emlékeik.

Ezzel kívánunk mindenkinek, szülőknek, pedagógusoknak, gyermekeknek boldog és nyugodt ünnepeket!

Forrás: https://www.additudemag.com/daily-tips-surviving-the-holidays/
https://themilitarywifeandmom.com/how-to-deal-with-rude-kids-around-the-holidays/
https://www.understood.org/en/family/events-outings/holidays-celebrations/11-tips-to-help-kids-with-adhd-manage-the-holidays

Projekthírek - 2019 november

2019. november 25-én tartottuk meg a Helping Hand projekt disszeminációs konferenciáját az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán.

Az előadások anyagai PDF formátumban az előadások címére kattintva letölthetőek:

10:00-10:05	Megnyitó Szaniszló Szilvia, HU ügyvezető igazgató, Raabe Klett Kft.
10:05-10:25	Az ADHD-s gyermek a köznevelésben Dr. Kiss László, HU szakszolgálati és gyógypedagógiai referens, Emberi Erőforrások Minisztériuma
10:25-10:40	A Helping Hand projekt bemutatása Rihay Zsuzsa, HU Helping Hand Projekt Menedzser
10:40-12:10	“The curious case of ADHD” – Az ADHD különös esete Fintan O’Regan, UK Viselkedésmenedzsment Tréning szakértő
12:10-13:00	Ebédszünet
13:00- 13:30	A szülői és pedagógusi kézikönyvek és a projekthez kapcsolódó kutatás Dr. Csákvári Judit, HU, Dr. Kate Carr-Fanning, Dr. Tanya Rihtman, UK ELTE Bárczi /Coventry University (A projekt egyetemi partnerei)
13:30 – 15:00	Workshopok: Mindennapi stratégiák otthonra és az óvodába A202, A18, A19, A10 termek.
	1. Figyelem, emlékezet, mozgás, észlelés, szenzomotoros fejlesztés Balogh Beáta, Szabó Gábor, HU Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Gyakorló Óvodája
	2. Az érzelmekkel való munka, végrehajtó funkciók Gáspár Edit, Czipa Melinda, RO Csipkerózsika Egyesület
	3. Önmegnyugtatás, relaxáció, kreativitás, önkifejezés Szentpétery Gabriella, Jóna Erika, SLO Sš Komenského, Rožňava
	4. Szülőtréning: érzelmi munka, környezet, napirend, következetesség Cseriné Demeter Bernadett, Hajdú Ágnes, HU ADHD Magyarország Alapítvány

Projekthírek - 2019 szeptember

Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar a projektben elkészült kézikönyvek alapján 4 alkalmas workshop sorozatot indít óvodapedagógusoknak ADHD témában „Megoldókulcs” címmel.

Témák, előadók, időpontok és terembeosztás:

1. Kulcsjelenség: ADHD Dr. Mohai Katalin 2019. október 4. (A/202)
2. Kulcsszereplő: Szülő Borsos Zsófia, Drs. 2019. október 25. (A/67)
3. Kulcskompetencia: Önszabályozás Cs. Dr. Ferenczi Szilvia 2019. november 8. (A/67)
4. Kulcskérdés: Támogatás Dr. Csákvári Judit 2019. november 22. (A/06)

Helyszín: 1097 Bp. Ecseri út 3.

Időpont: mindegyik nap 15:30-17:30 között.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, és 25 főben limitált. Kérjük, lehetőség szerint intézményenként 1-1 pedagógus jelentkezzen!

Regisztrációs felület: https://forms.gle/bVLkeB3BVCFJuo5z8

Szeretettel várjuk!

ADHD. Kis lépések, nagy változások

Projektzáró konferencia Budapesten, 2019. október 25-én!

Az Erasmus+ Helping Hand projekt 2 éves munkájának eredményét mutatja be a 7 tagú konzorcium az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán 2019. október 25-én tartandó ingyenes, nemzetközi disszeminációs konferenciáján.

A projekt során óvodapedagógusoknak és szülőknek hoztunk létre olyan eszközöket, elsősorban az óvodás korosztályra fókuszálva, amelyek segítségével felismerhetik az ADHD-t és hozzájárulhatnak a hatékony segítségnyújtáshoz mindennapi tanulási környezetben és otthon.

A szülők és a pedagógusok számára készített útmutatónk biztosítja azt a tudást és a készségeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy megelőzzék, illetve megbirkózzanak a különböző szükségletekkel és nehézségekkel.

A kézikönyvekben az attitűdváltásra helyezzük a hangsúlyt, az erősség alapú megközelítésre, a viselkedésmódosítási stratégiákra és a befogadó környezet megteremtésére, és felhívjuk a figyelmet érintettek együttműködésének fontosságára.

A konferencia során a résztvevők első kézből származó információkat nyerhetnek a Szülői és a Pedagógusi Kézikönyv tesztelési tapasztalatairól, és otthon és az óvodákban is használható gyakorlati módszerekkel gazdagodhatnak.

A konferenciánk elsődleges célcsoportjai az óvodapedagógusok, óvodapszichológusok, nevelési tanácsadók, pedagógusképző (elsősorban óvodapedagógus és tanítóképző) intézmények oktatói és hallgatói, de a szabad férőhelyek max. 30%-ra a témában érintett szülők jelentkezését is várjuk.

Részletes információ: https://raabe.hu/adhd-kis-lepesek-nagy-valtozasok/

A konferencia ingyenes, de a résztvevők száma korlátozott!

A konferenciára beteltek a helyek, további jelentkezéseket nem áll módunkban fogadni!

A szakmai program időtartama a 120 órás kötelező képzésbe 5 órában beszámítható. Erről tanúsítványt állítunk ki.

 

A projekt honlapja: http://helping-hand.hu/

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2019 május

Hogyan segíti az ADHD-s gyermeket, ha bevonjuk a házimunkába?

Az ADHD-s gyerekeknek és általában mindegyik gyereknek fontos, hogy időben megtanulják, hogy az ő részvételük is fontos ahhoz, hogy a család és a háztartás rendben működjön.

A házimunkában való részvétel felelősségre tanít. Lehetőséget biztosít a gyermeknek, hogy a függetlenséghez szükséges készségeket megszerezze, és önfegyelmet gyakoroljon. A házimunkában való részvétel számtalan olyan készséget megerősít, ami szükséges a végrehajtó funkciók egészséges fejlődéséhez – tudjuk, hogy az ADHD-szerű tüneteket mutató gyerekeknél ezek fejlesztése kritikus fontosságú.

A család egy egység, és csapatként együtt kell működni. A gyermekkel kedvesen értessük meg, hogy a többi családtaggal együtt alkotunk egy csapatot, melynek ő is része, és ez azzal a felelősséggel jár együtt, hogy meg kell osztani a feladatokat.

Ha az ADHD-s gyermekre házimunkát bízunk, akkor ennek következtében a csapat értékes, sőt, nélkülözhetetlen tagjának érezheti magát. Amúgy is több csalódást, hibáztatást, frusztrációt él át, mint egy átlagos gyermek, így sokat jelent neki az, hogy tudja, otthon szükség van rá. Olyan házimunkákat kell kiválasztanunk, amit jól el tud végezni.  Ez sikerélményhez juttattja, és építi az önbizalmát.

• Mindig vegyük figyelembe a gyermek életkorát, érdeklődését és képességeit, amikor kiosztjuk a házimunkákat.
• Kis lépésekben tanítsuk meg a gyermeknek, hogyan kell elvégezni az adott feladatot. Például, ha teregetésbe szeretnénk bevonni, akkor először szedje a lavórba a vizes ruhákat a mosógépből, hozza a fregolihoz, és először csak a zoknikat teregesse ki, szépen kihúzva, kisimítva. Innen lehet tovább nehezíteni, lépésről, lépésre. Minden lépést tegyünk világossá, érthetővé a gyermek számára. Hiába mondjuk neki, hogy szépen teregesd ki a zoknikat, ha nem tudja, hogy mi mit értünk az alatt, hogy „szépen”. Mutassuk meg neki.
• Kisebb gyerekeknek készíthetünk színes ábrákat is a rájuk vonatkozó napi házkörüli teendőikkel, illetve az egyes lépéseket is be lehet mutatni rajzok segítségével. Nagyobbaknál elég lehet elmondani. Valószínűleg gyakrabban kell őket emlékeztetni az egyes részfeladatokra, és kell nekik segíteni, mielőtt maguktól képesek lennének megcsinálni a feladatot. Bátorítsuk és dicsérjük meg őket az erőfeszítésért – még ha egyelőre nem is úgy végzik el a munkát, ahogy azt elvárnánk.
• Tűzzünk ki egy határidőt vagy egy időkeretet, amin belül meg kell csinálni a feladatot: „szeretném, ha megterítenéd az asztalt, mire a nagymutató felér a 12-re”, kisebb gyermeknél „szeretném, ha megterítenéd az asztalt, mire a nagymutató pont a plafon felé mutat”, vagy állítsunk be egy konyhai időmérőt vagy egy homokórát, és mire lejár, össze kell szednie a játékait, vagy megetetnie a macskát.
• Engedjük meg a gyermeknek, hogy választhasson a házimunkák közül. Vonzóbbá tehetjük a feladatok teljesítését, ha pl. együtt csinálhatja egy barátjával, vagy zenét hallgathat közben, vagy ha játékos versenyfeladatot csinálunk belőle.
• Egy családi „kupaktanács” jó terepe annak, hogy kitűzzük, felosszuk a feladatokat, de megbeszélhetünk egy problémát is. Ez a gyermekeket segítheti abban, hogy megtanuljanak beszélni az aggodalmaikról és logikus megoldásokat találjanak. A közös beszélgetések segítenek abban, hogy a gyermek azt érezze, fontos része a családnak. Ezeket érdemes rendszeres időközönként megtartani.

Hogyan válasszunk házimunkát? A legegyszerűbb, ha készít a család egy listát a feladatokkal, amit felosztanak, hogy ki mit csinál meg belőle, és milyen rendszerességgel.

Pár példa arra, hogy milyen feladatokba lehet bevonni az óvodáskorú gyerekeket:

Egy 2-3 éves gyermek a ruháit fürdés előtt képes maga berakni a szennyesbe. Később már a szárítóról leszedett ruhákat be tudja rakni a saját szekrényébe – megjelölhetjük színes ábrákkal, hogy melyik ruha hová kerül. Evés után beteheti a mosogatóba a saját evőeszközeit, és le tudja törölni az asztalt. Össze tudja szedni a játékait, tud port törölni, össze tudja párosítani a zoknikat.

Egy 4-5 éves gyerek képes megteríteni az asztalt, leszedni étkezés után, tud segíteni a főzésben, elpakolni a bevásárlást, meglocsolni a virágokat, segíteni az ágyhúzásnál, szétválogatni a szennyest, elkészíteni ez egyszerűbb uzsonnát, vagy össze tudja hajtogatni a törülközőket.

NE tegyünk meg semmi olyat a gyermek helyett, amire ő már képes! Lehet neki segíteni, de ne csináljuk meg helyette. Ez nemcsak a házimunkára, hanem az öltözködésre, fürdésre, a táskája összepakolásra, saját maga kiszolgálására is vonatkozik. Ezzel segítjük a legjobban a végrehajtó funkciói fejlődését, vagyis azt, hogy rendszerezetté, összeszedetté, önállóvá váljon!

Forrás: https://thetripclip.com/

Dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyerek

 

A készülőben lévő kézikönyvekben további módszereket fogunk bemutatni a végrehajtó funkciók erősítésére!

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2019 április

Hogyan működhet együtt a szülő és a pedagógus a gyerek érdekében?

Miután a gyerek idejének nagy részét az óvodában tölti, az ottani sikerek, kudarcok, társas kapcsolatok meghatározóak a fejlődése és a jólléte szempontjából. Az egyik leghatékonyabb dolog, amit egy ADHD-s gyerek szülei tehetnek, hogy nagyon szorosan együttműködnek az óvodapedagógussal, hogy támogassák mindazt az erőfeszítést, amit az ADHD-s gyermek érdekében tesz a csoportban.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy a szülő – ha tisztában van vele - minél korábban jelezze az óvodapedagógusnak, hogy a gyermeke viselkedése nem teljesen átlagos. Ha a pedagógus már kezdettől fogva ismeri a szokatlan viselkedés okait, fel tud készülni a feladatra. Ha a szülő őszinte ezen a téren a pedagógussal, az megalapoz egy későbbi jó együttműködést, nyílt kapcsolatot, és ez az összes érintett felet, a gyereket, az óvópedagógust, a szülőt és a többi gyereket is segíti.

Ha a szülő nem jelez időben, azzal azt kockáztatja, hogy:

• az óvodapedagógus azt fogja érezni, a gyerek azért viselkedik így, mert a szülei rosszul nevelik;
• tehetetlennek fogja magát érezni, és haragudni fog a szülőre;
• kérve-kéretlenül ellátja nevelési tanácsokkal a szülőt: fogja szigorúbban, büntesse meg, stb. – olyan módszerekkel, amik más gyereknél beváltak;
• a szülő a gyerekről állandóan rosszat hall, ezért bűntudatot érez és dühös lesz, mert valódi segítséget nem kap;
• a gyerek szülei és óvodapedagógusa között így nem alakul ki érdemi együttműködés, a szülő gyakorlatilag bujkálni fog a pedagógus elől, és megszakítja a kapcsolatot az óvodával;
• a gyerek el lesz könyvelve „rossz” gyereknek, aminek hosszútávú negatív következményei lesznek;
• megnehezíti az óvodában töltött időt mindenki számára;
• megnyújtja a megismerés folyamatát, így késik a segítség.

Ezzel szemben, ha időben megosztja a szülő az aggályait, a tapasztalatait, megfigyeléseit, hogy mi vált be a gyerekénél, azzal

• lehetővé teszi a pedagógus számára, hogy elfogadhassa a gyereket, mert az nem az ő bosszantására viselkedik úgy ahogy, hanem ennek biológiai okai vannak;
• megakadályozhatja, hogy a gyereket a csoport rosszának, bohócának kiáltsák ki (negatív kör);
• megóvhatja a gyereket a kudarcos kezdéstől;
• lehetővé teszi, hogy a pedagógus odafigyeljen a gyerekre, gyűjtse a tapasztalatokat, hogy mikor működik jól a gyerek;
• arra készteti a pedagógust, hogy kreatív módon többféle módszert is kipróbáljon;
• felkészülhet az óvoda a gyermek fogadására (pedagógiai asszisztens, átgondolt munkaterv).

Az ADHD tünetcsoportnak vannak jellemző vonásai, de minden gyerek egyedi, eredeti egyéniség, ezért nincs olyan módszer, amelyik mindegyiknél egyformán beválna. A gyerek ismeretében azonban össze lehet állítani, akár közösen is, azt az eszköztárat, amely az adott gyereknél a leghatékonyabban működik. Ehhez természetesen a szülő és pedagógus őszinte, folyamatos együttműködése szükséges.

Hogyan tud a szülő a legjobban együttműködni a pedagógussal?

Segítsünk az óvodapedagógusnak, minél többet tudjon meg a gyerekről.

• Mondjuk el neki
  • az erősségeit (pl. hogy kreatív és segítőkész, és jó humora van);
  • hogy mi érdekli, miben tehetséges (pl. ügyesen mászik fára, érdeklik az állatok, a könyvek és a mesék);
  • hogy miben nyilvánul meg a szokásostól eltérő viselkedése (pl. hogy gyakran odacsap, nem ül be a beszélgetőkörbe, állandóan mozog, úgy tesz, mintha nem figyelne verstanulás közben, hanem játszik, de közben igazából figyel, csak ő ÍGY figyel);
  • és hogy mik azok a módszerek, amik működnek nála (kivonás a helyzetből, feladatok adása, dicséret);
  • egyéb fontos egészségügyi tudnivalókat;
  • és ha van valami változás a családi körülményeiben (haláleset, válás, baleset) – ezt is mondja el, mert ez nagymértékben befolyásolhatja a viselkedést.
• Kérdezzük meg, kérjük ki a tanácsát, hogy otthon mit tudunk tenni egy-egy probléma megoldása érdekében. Mondjuk el, hogy otthon éppen milyen viselkedéselemre fókuszálunk, hogy megoszthassa velünk az ezzel kapcsolatos ötleteit, javaslatait. Tanuljunk meg együtt dolgozni az óvópedagógussal. A megoldást keressük a beszélgetések során, ne a problémára koncentráljunk!
• Kérjük meg az óvodapedagógust, hogy azonnal jelezze, ha volt valami konfliktus a gyerekek között, esetleg sérülés, egyrészt, hogy fel tudjuk venni az érintett szülővel a kapcsolatot, hogy érdeklődjünk, hogy rendben van-e a gyerek, másrészt, hogy a gyereknek elmagyarázzuk, hogy mit csinált rosszul, és mit tehetett volna jobban.
• Legyünk minél proaktívabb az óvodában! Legyünk tagok a szülői munkaközösségben, önkénteskedjünk a csoportban, kísérjük el a csoportot kirándulásra, jelenjünk meg az óvodai eseményeken. Ezeken az alkalmakon nemcsak arra van lehetőség, hogy megfigyeljük, hogyan viselkedik a gyermekünk, hanem pozitív hangulatú kapcsolatfelvételre is van lehetőségünk a pedagógussal.
• Ne csak a problémákról beszélgessünk az óvodapedagógussal, azt is adjuk tudtára, ha a gyerek otthon valami jót mondott az oviról vagy az óvodapedagógusról! Szánjuk rá az időt, és írjunk egy rövid köszönő, elismerő üzenetet a pedagógusnak.
• Tartsuk tiszteletben, hogy a pedagógusnak számtalan dolga van, számtalan családdal dolgozik együtt, és az ideje véges, nem tud akkor beszélgetni, amikor mi akarjuk. Az elején tisztázzuk vele, hogy mi az a legjobb kommunikációs csatorna, amin tudnak szükség esetén beszélni, de nem tartjuk fent egyéb teendőiben. Mondjuk el mi is, hogy minket hogyan lehet a legkönnyebben elérni.
• Az óvópedagógussal való beszélgetés során is ügyeljünk a megfelelő kommunikációra, saját magunkról, a családunkról beszéljünk, a bennünk zajló gondolatokat, érzéseket osszuk meg, ügyeljünk az én-üzenetek használatára, figyeljünk arra, hogy milyen szavakat használunk. Ne kritizáljuk, vádaskodjunk, hibáztassuk a pedagógust vagy ítélkezzünk felette, mert ilyenkor védekezésre kényszerítjük, és az sokat ront a már meglévő jó kapcsolaton
• A kölcsönös bizalom kiépítése mellett biztosítsuk az óvodapedagógust, hogy ha szükségesnek látja és megtehetjük (pl. van olyan nagyszülő, aki besegít) egy-egy alkalommal korábban elvisszük az óvodából a gyermeket.

Nagyon fontos tisztában lennünk vele, hogy az átlagos óvodapedagógus nem gyógypedagógus, és lehet, hogy kevés ismerete van az ADHD-ról és a viselkedésváltoztatás lehetőségeiről. Lehet, hogy van már gyakorlata abban, hogy kell az ADHD-s gyerekekkel bánni a csoportban, de lehet, hogy nem ismeri ezeket a technikákat. Azt is vegyük tudomásul, hogy nem minden pedagógus nyitott az együttműködésre.

Legyünk bátrak és őszinték, ezt a pedagógus értékelni fogja, és a gyerek fogja belőle a legnagyobb hasznot húzni!

Forrás:

Dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyerek

ADDitude Magazine: The Ultimate ADHD toolkit

 

A készülőben lévő kézikönyvekben további módszereket fogunk bemutatni a jó szülő-pedagógus kapcsolat kialakítása és megőrzése érdekében!

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2019 március

Segítség a segítőknek – a HOPE Program
Érzelmi támogatás és remény nyújtása a szülőknek és segítőknek

Az ADHD a gyerekek legalább 5%-át érinti – legalábbis ennyit diagnosztizálnak. Egy ilyen gyermek a családban gyakran óriási kihívást jelent, a szülők sokszor kimerültek, elszigeteltnek érzik magukat, a stressz-szintjük rendkívül magas, sokan közülük depresszióval küzdenek és úgy érzik, hogy semmi támogatást nem kapnak a gyerekek neveléséhez.

Kutatások kimutatták, hogy ha a minket érő nehézségek ellenére, magunkhoz és másokhoz kedvesebbek és együttérzőbbek vagyunk és rendszeresen hálát adunk, az támogatja a fizikai és mentális egészségünket, boldogabbnak és elégedettebbeknek érezzük magunkat az életünkkel.

A Coventry Egyetem munkatársai és az érintett szülők által kidolgozott HOPE Program személyes, illetve digitális tanfolyamot kínál, mely segít a résztvevőknek, hogy hogyan figyeljenek az egészségükre és a jóllétükre, és hogyan legyenek elégedettebbek személyes és szakmai életükben is.

A tanfolyamok a pozitív pszichológia, a tudatos jelenlét (mindfulness) és a kognitív viselkedésterápia eredményeire épülnek.

A kurzusok nemcsak az ADHD-van érintetteknek szól, hanem különböző ügyfélcsoportokra, betegségben érintettekre optimalizálhatóak, mint pl. autizmus, rák, sclerosis multiplex, depresszió, HIV, demencia, illetve a munkahelyi jóllét.

A fő tevekénységek, melyeket személyre szabott tartalommal töltenek fel, a következők:

• tudatos jelenlét és relaxáció;
• célkitűzések;
• stressz és fáradtságmenedzsment;
• egyéni erősségek azonosítása;
• hálanapló;
• elfogadás és együttérzés saját magunkkal;
• dühkezelés és viselkedési korlátok;
• visszaesések kezelése;
• a haszontalan gondolatok ellen való küzdelem;
• egészséges életód (jobb alvás, egészséges étkezés, fizikai aktivitás).

A HOPE program olyan tudással, készségekkel és magabiztossággal ruházza fel az érintetteket, melyek segítségével könnyebben küzdenek meg az élet kihívásaival, a frusztrációkkal, a félelmekkel és az elszigeteltséggel, emellett a program platformot biztosít az egy cipőben járók közötti közösségi és társas támogatásnak.

A kurzus eredményeképp a résztvevők szorongása és depressziója csökken, általános életminőségük és a pszichés jóllétük javul. Ne feledjük, egy szülő akkor tudja igazán támogatni a gyerekét abban, hogy megküzdjön az ADHD okozta nehézségekkel, ha ő jól van!

A HOPE Program magyarul egyelőre nem elérhető, de angolul tudóknak lehet jelentkezni az időről időre elinduló, egyelőre ingyenes kurzusokra. További információ a programról: https://www.h4c.org.uk/

A készülőben lévő kézikönyvekben további, gyerekeknél is jól alkalmazható módszereket fogunk bemutatni a hála megéléséhez és a mentális egészség megőrzéséhez, fejlesztéséhez.

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2019 február

Képzés óvodapedagógusoknak

Január végén került megrendezésre Coventryben, az ottani partneregyetemünk szervezésében az ún. „Joint Staff Training”, vagyis az óvodapedagógus kollégák képzése.

Az ötnapos képzésen a partneróvodákból 3-3 fő, az ADHD Alapítványtól 2 fő és a Raabe Kiadó részéről 1 fő vett részt.

A képzés során a résztvevők alapos ismereteket szereztek arról, hogy mi az az ADHD, mik a tünetei, mi okozza (és mi nem) és milyen hatása van a gyerekekre, illetve milyen eltérést mutat az ADHD-s gyerekek fejlődése a tipikus fejlődésű gyerekekétől.

Megértették az önszabályzás és a végrehajtó funkciók szerepét és fontosságát, és hogy milyen módszerekkel lehet segíteni a gyerekeket ezek fejlesztésében. A képzés során nagy hangsúly került a gyakorlati beavatkozások, stratégiák megértésére és elsajátítására, mellyel az ADHD-szerű tüneteket mutató gyerek mindennapjait és hosszútávú sikerességét meg lehet támogatni (pl. viselkedésmódosítás, erősség alapú nevelés, társas-érzelmi tanulás, önszabályozás stb.), valamint arra, hogy hogyan lehet befogadó nevelési környezetet biztosítani egy másképpen fejlődő, szenzoros ingerekre érzékeny gyerek számára.

Külön hangsúlyozásra került, hogy a siker egyik záloga az, hogy a pedagógus és a szülő jó kapcsolatban vannak, rendszeresen egyeztetnek a gyermek hogylétéről, az alkalmazott módszerekről, és együttműködnek a gyerek fejlődése érdekében – egymással és szakemberekkel is. A résztvevők emellett megismerkedtek az egyik lehetséges terápiás módszerrel, az ergoterápiával (occupational therapy), valamint egy vendégelőadó, Sue Owen a logopédiai szűrések és fejlesztések fontosságára is felhívta a figyelmet.

Professor Andy Turner, szintén vendégelőadóként, bemutatta a HOPE programot, mellyel az érintett gyerekek szüleinek nyújtanak segítséget a saját jóllétük megőrzése érdekében.

A képzés során lehetőség nyílt egy helyi óvodát is meglátogatni, ahol az óvodapedagógus szakemberek összehasonlíthatták az angol és a közép-európai kisgyereknevelési rendszer és módszerek közti különbségeket.

A záró „számonkérésen” a résztvevők azt bizonyíthatták be, hogy képesek a programról szóló képzést megtervezni és lebonyolítani más érintettek számára (különösen pedagógusok és szülők részére).

A következő hónapban a 3 óvodai partner megvalósítja a fenti képzést, és következik a tesztidőszak, mely során a pedagógusok és a szülők ismerkednek a kézikönyvvel, tesztelik annak használhatóságát!

Ezeket a tapasztalatokat beépítjük a kézikönyvekbe, melyek utána ingyenesen hozzáférhetőek lesznek honlapunkon!

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2019 január

Miért fontos a viselkedésterápia egy ADHD-ban érintett gyermeknek?

Az ADHD-szerű viselkedést mutató gyerekek esetében a viselkedésterápia korai elkezdése jelentősen mérsékelheti a tüneteket. A viselkedésterápia lényege, hogy segít megtanulni, vagy újratanulni a megfelelő viselkedéseket, alkalmazásával nem kívánatos viselkedésformák behelyettesíthetővé válnak az egyén és a környezet szempontjából is megfelelő viselkedésekkel.

A viselkedésterápia előnye, hogy képes kereteket adni az ADHD-szerű tüneteket mutató gyerek viselkedésének, segíthet kompetensebb szülővé válni, és elkötelezetté teszi a pedagógusokat, hogy támogassák a gyereket abban, hogy jobban tudjanak teljesítsenek a nevelési/oktatási intézményben - mindezt úgy, hogy mellékhatásokkal terhelnék a szervezetet.

A terápia bármilyen korú gyereknél működhet és ha egy nagyobb gyereknek esetleg a gyógyszeres kezelés is javasolt, akkor azt megelőzően, de legalább azzal párhuzamosan is mindenképp javasolt a viselkedésterápia alkalmazása. Elképzelhető, hogy a viselkedésterápia mellett a gyógyszeradag is csökkenthető. Tehát akár kap gyógyszert egy gyerek, akár nem, érdemes viselkedéses technikákat is megtanulni.

A gyógyszerek enyhíthetik az ADHD tüneteit, de azt nem tanítják meg, hogyan kell viselkedni. Egy gyógyszert szedő gyerek lehet, hogy kevésbe érzi a szükségét annak, hogy megüssön valakit, mert kevésbé impulzív, de valószínű, hogy tanácstalan, hogy mit is csináljon helyette.

A viselkedésterápia ebben is segít – általa megtanulható, hogy például társas helyzetekben mi az elvárt viselkedés. A viselkedésterápia alkalmaz egy sor olyan technikát, amely segítségével hatékonyabbá válhat a gyermek viselkedése és fejleszti a szülői készségeket is. Jóllehet az igazán sikeres terápiához szükség van mind a 3 kulcsszereplő - szülő, pedagógus és gyerek - a részvételére, együttműködésére. Nagyon fontos a pedagógus bevonása, a közös célkitűzések, nevelési tervek kidolgozása. A gyerek megfelelő viselkedését otthon és az iskolában egyaránt segíteni kell!

Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy a viselkedésterápia sikeres otthoni alkalmazása kemény munka. A szülőnek és a gyereknek is meg kell változtatnia addigi kommunikációs módját, és ezeket a változásokat fenn is kell tartani, ugyanis a gyógyszerek hatásaival ellentétben a viselkedésterápia hatásai nem azonnali, hetekbe, hónapokba telhet, míg a kialakítandó célviselkedés megszilárdul, használata állandósul.

A viselkedésterápiát minél korábban érdemes kezdeni. A kisebb gyerekeknek általában egyszerűbbek a problémáik, és ezek jól reagálhatnak a viselkedésterápiára, emellett ebben az életkorban a szülő-gyermek interakciók még nem merevedtek meg, és könnyebben változtathatók. Ne feledjük, egy átlagos ADHD-s gyerek és szülője esetében percenként egy-két negatív interakció következik be, társaikkal és a pedagógusokkal is hasonló az arány, ha ezt összegezzük, akkor ez félmillió negatív kölcsönhatást jelent évente. Vagy hátra dőlünk, és hagyjuk, hogy a gyerek ennyi negatív tapasztalat mentén nőjön fel, vagy idejében közbe lépünk, és teszünk valamit annak érdekében, hogy megállítsuk ezeket.

A legújabb kutatások szerint az ADHD genetikai alapú, öröklött rendellenesség. Ugyanakkor a viselkedésterápia és megfelelő szülői technikák használata, megfelelő kommunikáció és következetesség, a gyermek életének korai szakaszától, valójában jelentősen csökkentheti az ADHD tüneteinek súlyosságát, és így a gyermekre és a családra gyakorolt hatását.  A viselkedésterápia hatását jelentősen befolyásolja a, hogy a szülő következetesen hajtsa végre a kidolgozott technikákat.

Hogyan működik a viselkedésterápia?

A viselkedésterápia kiindulópontja, hogy a szülők és a gyermek életében jelen lévő más felnőttek egyértelmű elvárásokat támasszanak gyermek viselkedésére vonatkozóan. Megerősítsék a pozitív viselkedést, jutalmakkal, dicsérettel, számos más technikával, és akadályozzák meg a negatív, a nem kívánt viselkedés kialakulását, megszilárdulását.

Minden viselkedésterápiás programnak tartalmaznia kell a következő elveket:

• A jó viselkedést jutalmazási rendszerrel el kell ismerni, meg kell erősíteni: csillagok/pont/zseton egy jutalomtáblázatban, vagy egy kiváltság kiterjesztésével, mint pl. fél órával több idő a játszótéren, vagy péntek este egy közös mozi;
• Otthoni szabályok és keretek kialakítása (házimunkák listájának és reggeli és esti rutinjainak kitevése a falra), egy adott tevékenység előtt a szabályok, jutalmak és következmények lefektetése;
• A negatív magatartás kioltása annak figyelmen kívül hagyásával, ha erre mód van, és nem veszélyezteti a gyermeket- a szakértők szerint a gyermek gyakran a nem kívánt viselkedést használja a felnőtt figyelmének megszerzéséhez;
• Egy kiváltság megvonása, ha a negatív viselkedés túl súlyos ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk;
• Egyszerű, világos utasítások használata („Ülj le, kérlek”), félreérthető vagy nehezen értelmezhető kérdések helyett („Miért nem ülsz le?”), a lehető legkonkrétabb módon megfogalmazva: („Le kell ülnöd a székre nyugodtan, amíg megkötöm a cipőfűződet);
• „Ha – akkor” feltételek használata („Ha befejezted a házi feladatot, akkor elmehetsz biciklizni”);
• A „time-out” (helyzetből kiemelés) hatékony használata (pl. egy percnyi félreállítás, természetesen figyelembe véve a gyerek életkorát, fejlődési állapotát);
• A nem kívánt viselkedés kiváltó okainak eltávolítása: (pl. ha egy gyermek gyakran rosszul viselkedik, amikor egy bizonyos társa mellett ül, a szülő kérje meg a pedagógust, hogy ültesse át gyermekét máshova).

A hatékony viselkedésterápiás eszközöket a szülők szülőtréningen, a gyerekek a szociális készségfejlesztő tréningen, a pedagógusok a tantermi stratégiákkal kapcsolatos képzésen tudják elsajátítani.

Fontos észben tartani, hogy a jól alkalmazott, személyre szabott viselkedésterápiás eszköztár képes megváltoztatni a gyermek intézményi és otthoni viselkedését, de emellett még tartósabb előnyökkel is jár, képessé tesz az önellenőrzésre, önirányításra is. Az ADHD-s gyereknek is tudatában kell lennie, hogy felelős saját magáért, hogy milyenen osztályzatokat kap, tudnia kell, hogy képes elvégezni a feladatait. Ez növeli a kompetenciaérzést és az önbecsülést és pozitívan hat vissza a teljesítményre is. A viselkedésterápia eszköztára tehát segít a gyereknek megszerezni a kontrollt a saját élete felett.

A cikk az  https://www.additudemag.com/how-does-behavioral-therapy-parent-training-work/ oldal alapján készült.

 

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2018 december

Mit egyen egy ADHD-s gyerek?

Karácsony és az ünnepi ételekkel teli asztalok közeledtével érdemes beszélni arról, hogy számít-e, hogy milyen ételeket fogyaszt egy ADHD-val élő gyerek.

Az egészséges étel gyógyszer az agy számára. A megfelelő minőségű étel erőteljes pozitív hatást gyakorolhat az ADHD-s emberek gondolkodására, érzéseire és viselkedésére, javulhat a hangulati stabilitásuk, erősödhet a figyelmi fókuszuk, kevésbé lesz elterelhető, jobb állóképeségük lesz, kevésbé lesznek fáradékonyak délelőtt és a délután közepén, és kevésbé vágyakoznak cukortartalmú dolgok iránt. A nem megfelelő ételek azonban negatív hatással lehetnek az ADHD tüneteire.

Milyen szempontokat vegyünk figyelembe, amikor kialakítjuk egy ADHD-val élő gyermek étrendjét?

A minőség a mennyiség felett. Mindig válasszunk jó minőségű ételeket – és ne túl sokat belőlük. Az ADHD-val élők, részben az impulzivitással összefüggésben, hajlamosak több kalóriát fogyasztani, mint amennyire szükségünk van, és ez bizonyítottan veszélyt jelent az agyra. Igyon eleget a gyermek! Az agyszövet 70-80 %-a víz. Ha kevés vízhez jut, az csökkenti a gondolkodáshoz szükséges képességeket és rontja az ítélőképességet. Biztosítsuk, hogy a gyerekek minden nap elegendő vizet igyanak.

A megfelelő fehérjefogyasztás segít egyensúlyban tartani a vércukor-szintet, segít az összpontosításban, javítja a memóriafunkciókat, stresszvédő hatást fejt ki, és biztosítja az agy egészsége számára a szükséges építőköveket. Kiváló proteinforrást jelent a hal, a bőr nélküli pulyka vagy csirke hús, hüvelyesek, nyers olajos magvak, magas fehérjetartalmú zöldségek, mint pl. a brokkoli vagy a spenót.

Az alacsony glikémiás indexű szénhidrát félék fogyasztása javasolt. A glikémiás index azt mutatja meg, hogy egy adott élelmiszerben lévő szénhidrát milyen gyorsan szívódik fel a szervezetben. Az alacsony glikémiás indexű ételekben található szénhidrát lassan szívódik fel, és emiatt hosszabb ideig tartó telítettség-érzést okoz. Ilyenek a zöldségek, gyümölcsök, a magas rosttartalmú ételek. Az egyszerű cukrot mindenképpen kerülni kell, rendkívül magas a glikémiás indexe, és gyakorlatilag nincs tápértéke.

A jó zsírok esszenciálisak az egészség megőrzése érdekében. Az agyszövet (a vizet kivonva) 60%-ban zsír. A rossz zsírokat, bármit, amiben transzzsírok vannak, el kell kerülni. Az egészséges (többszörösen telítetlen) zsírok fogyasztása, különösen azoké, amelyeknek magas az Omega 3 zsírsavtartalma, támogatja az idegsejtek működését. Ezek leginkább lazacban, szardíniában, avokádóban, dióban, lenmagban, chiamagban és sötétzöld leveles zöldségekben találhatóak.

Együnk minél színesebben! A napi menüt igyekezzünk sokszínű, természetes ételekből összeállítani, mint áfonya, gránátalma, sütőtök és piros kaliforniai paprika. Ezek nagy mennyiségben tartalmaznak antioxidánsokat.

Tanulmányok szerint bizonyos fűszerek és zöldfűszerek jót tesznek az agynak és a gondolkodási képességeknek. A fahéj segít a figyelem fenntartásában és a vérkeringében, a rozmaring, kakukkfű és a zsálya segíti a memóriát, a fokhagyma és az oregánó segíti az agy vérállátását.

Egyes ADHD-s gyerekek esetében érdemes megfontolni a gluténtartalmú élelmiszerek, a tejtermékek és a szója elhagyását, de minden esetben jót tesz, ha általában mellőzzük a feldogozott élelmiszereket, a cukor és cukorpótlók, édesítőszerek valamennyi formáját, a tartósítószereket, mesterséges ételszínezéket és adalékanyagokat tartalmazó ételeket.

Lehetőségeinkhez képest próbáljunk meg vegyszermentesen termesztett alapanyagokat vásárolni, szabadon tartott, legelőn, hormon és antibiotikum-mentesen nevelt állatokból nyert húsokat fogyasztani. Érdemes elolvasni az ételek címkéjét, és ha valamiről nem tudjuk, hogy honnan származik, vagy hogy mi van benne, ne vegyük és ne együk meg.

Az egészséges ételek fogyasztása mellett bizonyos étrendkiegészítők alkalmazása is enyhíti az ADHD-val élő gyerek tüneteit. A cink, a magnézium és a vas bevitele támogatja az idegrendszert, a B és D-vitaminok is segítik az optimális idegi működést. Bizonyos, a bélflóra működését segítő probiotikumok is lehetnek pozitív hatással. Az étrendkiegészítők használatáról és adagolásukról mindenképpen konzultáljunk szakemberrel!

 

Forrás: https://www.additudemag.com/slideshows/adhd-nutrition-brain/

 

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2018 november

Csináld - Ne csináld! - A szavak ereje

A megfelelő kommunikáció az élet minden területén fontos, így van ez a gyereknevelésben is. Számtalanszor szólunk rá a gyerekekre vagy teszünk olyan megjegyzést, amitől ők elbizonytalanodnak. Gyakran sokkal egyszerűbbnek tűnik ráripakodni a gyerekre, hogy mit csináljon, mit ne csináljon, ahelyett, hogy közösen alakítanánk a lehetőségeket; mégis, pár ügyesen megválasztott mondattal elősegíthetjük a kooperációt, utat mutathatunk nekik, és megerősíthetjük a saját képességeikbe vetett hitüket.

A pozitív kommunikáció az elfogadást, empátiát, a kapcsolat erősítését és a gyerek önálló döntéshozatalát támogatja. Nem mindegy, hogy hogyan és mit mondunk. Pár példán keresztül szemléltetjük, hogy mit is értünk ezalatt.

HOGYAN mondjuk:

• Szólítsuk néven, győződjünk meg arról, hogy a gyerek figyel. Esetleg finoman érintsük meg a vállát. Ha megérintjük a gyereket, az sose legyen váratlan vagy erőszakos. Kerüljük az érintést, ha a gyermek ezt kifejezetten nem szereti.
• Ha a helyzet engedi, guggoljunk le hozzá, és keressünk szemkontaktust, ezután beszéljünk hozzá.
• Ha a gyermek zaklatott, megnyugtatásának leghatékonyabb módja az, hogy mi, felnőttek nyugodtak maradunk. Ha mi is izgatottak leszünk, és felemeljük a hangunkat, a gyereket ez tovább ingerelheti. Ez pont az ellenkezője annak, amit el akarunk érni. Halkan, gyengéden beszéljünk a gyerekhez, és őrizzük meg a nyugalmunkat. Semmiképp se kiabáljunk, vagy utasítgassuk, amikor sír, vagy dührohama van.

 

MIT mondjunk:

• Pontosan mondjuk meg a gyerekeknek, hogy mi az, amit szeretnénk, hogy csináljanak, ahelyett, hogy megmondjuk, hogy valamit hagyjon abba, valamit ne csináljon.
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: “Ne rohanj!” mondjuk azt “Kérlek, menj lassan!”
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Ne piszkáld az orrod”, mondjuk azt: ”Kérlek, hozz egy zsebkendőt!”.
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Addig nem mehetsz ki az udvarra játszani, amíg el nem pakoltad a játékaidat.”, mondjuk azt, hogy „Miután elpakoltad a játékaidat, kimehetsz az udvarra játszani.”
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Így nem beszélünk!” Mondjuk azt, hogy: „Kérlek, használj kedves szavakat!”

 

• Szidás helyett adjunk konstruktív megoldásokat.
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Legyél már csendben!” Mondjuk azt, hogy: „Beszélj halkabban!”
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Te jó ég, micsoda rendetlenséget csináltál!” Mondjuk azt, hogy: „Látom, jót játszottatok! Hogy tudok segíteni a rendrakásban?”
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Szükséged van segítségre”? Mondjuk azt, hogy: „Itt vagyok, ha segítségre lenne szükséged!”
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Tegnap már elmagyaráztam, hogy hogyan csináld!” Mondjuk azt, hogy: „Esetleg meg tudom mutatni, hogyan lehet ezt másképp csinálni.”
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Külön ültesselek?” Mondjuk azt, hogy: „Szükséged lenne egy rövid szünetre?”
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Ne sírj!” Mondjuk azt, hogy: „Sírd csak ki magad nyugodtan!”
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Minden rendben lesz!” Kérdezzünk rá: „Hogy érzed magad?”
  • Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Nem olyan nehéz az!” Mondjuk azt, hogy: „Tudom, hogy képes vagy nehéz dolgokat is megcsinálni!”

Forrás: -FB-

A készülőben lévő kézikönyvekben ennél részletesebben fogunk különféle stratégiákat bemutatni a megfelelő kommunikációhoz.

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2018 október

Október az ADHD tudatosság hónapja!

Az időszak alatt az ADHD-val foglalkozó szakemberek, szervezetek azon dolgoznak, hogy csökkentsék az ADHD-val kapcsolatos stigmákat, tisztázzák a félreértéseket, és minél több információt osszanak meg másokkal erről a fejlődési eltérésről.

Az ADHD-ban érintettek, akár gyerekek, akár felnőttek, elég sok szenvedésen, kínlódáson és akár megaláztatáson mennek keresztül, mire diagnosztizálják őket, súlyosan sérülhet az önbizalmuk és sokszor magukat vádolják a saját nehézségeikért.

Az ADHD azonban nem egy defektes változata a normálisnak. Nem az egyén hibája, vagy a rossz szülői nevelés eredménye, nemcsak egy kifogás a felelőtlen viselkedésre. Az ADHD-s agy máshogy működik, és ezekkel a különbözőséggel számos erősség jár együtt.

Az, hogy „nem próbálod elég keményen” vagy, „ha jobban akarnád, biztos sikerülne” – egy morális diagnózis, ítéletalkotás, semmiképpen nem segítség. Az akaraterőnek, főleg a kritikának önmagában az ADHD esetében nincs gyógyító hatása.

A mentális működés különbözőségei ugyanúgy kezelést igényelnek, mint más, nyilvánvalóbb, krónikus testi betegségek, mint pl. a magas vérnyomás vagy a rövidlátás. Ezeket egyszerűen jobban elfogadja a közvélemény, mint az idegrendszeri eredetű különbözőségeket, pedig az érintetteknek kezelésre, segítségre, támogatásra van szükségük, nem ítélkezésre.

Az idegrendszeri fejlődési eltérések, zavarok legrosszabb része ugyanis gyakran nem a probléma maga, hanem az abból eredő társadalmi kirekesztés, megvetés, gúny, szégyen. Az idegrendszeri fejlődési eltérések sok-sok embert érintenek, de a szégyen és megbélyegzés, tájékozatlanság vagy az ellátórendszer hiányosságai miatt sokan soha nem keresnek és nem kapnak segítséget.

Szerencsére egyre többen vannak, akik kitartóan dolgoznak azon, hogy az érintett gyerekeknek és felnőtteknek jobb élete legyen. A saját problémáinkat szégyen vagy zavar nélkül kell elismernünk és fel kell emelnünk a hangunkat, amikor valaki maró megjegyzést tesz a „bolondokról” vagy a „pszichókról”. Ki kell lépni a szégyen és a megbélyegzés árnyékából, csatlakozni kell a mentális sokszínűséget ünneplő, elismerő, egyre növekvő mozgalomhoz, hogy megkönnyítsük az érintettek életét a magánéletben, az iskolákban és a munkahelyeken egyaránt.

Az ADHD tudatosság hónapja alatt a világ vezető ADHD szakértőitől hallhat, olvashat a következő linken: https://adhdexpo.com/expo2018/

forrás: https://www.additudemag.com/adhd-stigma-hallowell/

Projekthírek - 2018 szeptember

Lehet-e az ADHD ajándék?

Az ADHD-s gyerekek ragyognak. Okosak, kíváncsiak, elevenek, cserfesek, őszinték, nagyon jó humorérzékük van, kreatívak, bátrak, szenvedélyesek.

Az ADHD gyerekek idegesítőek. Állandóan beszélnek, nem tudnak nyugton ülni, mindig kimondják, ami az eszükbe jut, mindig megteszik, ami az eszükbe jut, egy percig nem tudnak figyelni semmire. Kivéve persze a tévét.

Mennyivel jobb az első hozzáállás, ugye? Mennyivel könnyebb egy gyereket elfogadni így!

A pozitív szemlélet, az erősség alapú hozzáállás pontosan erről szól - hogy meglássuk a legjobbat, nem a legrosszabbat. Hogy előnynek, különbségnek tekintsük, amit eddig hátránynak, rendellenességnek éltünk meg.

De miért fontos ez? Ha túl kitartóan ragaszkodunk a gyerek hiányosságaihoz, az nagyon árthat az önbecsülésének. A gyerekek, akiket állandóan fegyelmeznek, szidnak, akiknek mindig azt mondják, hogy lusták, buták vagy rosszak, ezt előbb-utóbb elhiszik magukról. Annyira elbátortalanodnak, hogy elfelejtik vagy nem is fedezik fel azokat a dolgokat, amikben jók, és amit élvezettel csinálnak. Szoronganak, rosszkedvűek, és végül tényleg jóval a saját képességeik alatt teljesítenek.

A lényeg nem az, hogy ne hívjuk fel a gyerek figyelmét, ha valami olyat csinál, ami nem elfogadható. Hanem hogy a cselekedetet ne azonosítsuk a gyerekkel, és a gyerekben felfedezzük az erősségeit, a képességeit, lehetőségeit.

Bátorítással, szeretettel, elfogadással hozzuk ki belőlük a legjobbat.

A hiperaktivítás három klasszikus tünete, amelyet a mai kor „fogyatékosságnak”, fő tünetnek tekint, az emberiségnek valaha a túlélést jelentette – de bizonyos társadalmi kontextusokban még ma is előnyösek.

• Aki folyamatosan mozgásban van - tehát hiperaktív - az élelemet, menedéket és egyéb létfontosságú dolgokat keres.
• Aki folyamatosan monitorozza az összes külső ingert, - tehát könnyű elterelni a figyelmét – az észreveszi, mi lehet ártalmas vagy hasznos a túlélés szempontjából.
• Aki gyorsan reagál a külső zajokra és látványra – tehát impulzív – az a ragadozók támadására is könnyen felfigyel.

Az erősségek alatt a gyerek intellektuális, fizikai és interperszonális képességeit, kapacitásait, hajlamait, érdeklődését és motivációját értjük. Mindegyik gyereknek mások az erősségei és a képességei, és amikor a gyerekek és a körülötte lévők értékelik és megértik ezeket, akkor a gyerekek ezeket alapul véve tudnak tanulni és fejlődni.

De mi is jellemzi ezeket a gyerekeket? Milyen erények azok, amikre építeni lehet az esetükben?

Tartsuk szem előtt a jó tulajdonságokat, csodáljuk őket, és segítsünk nekik befogni ezeket az erősségeket a vitorlájukba!

Amikor a gyengeségekre és nehézségekre koncentrálunk, panaszokat látunk és problémákat hozunk létre. Amikor az erősségekre és pozitívumokra koncentrálunk, lehetőségeket látunk és megoldásokat hozunk létre. Ugyanabban a helyzetben, ugyanannak a gyermeknek esélyt teremtünk az optimális felnövekedésre.

Források:

https://www.additudemag.com/how-to-praise-a-child-with-adhd-parenting-done-right/

http://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/files/2012/06/laszlozsuzsa-gyermekkorimagatartaszavarok2010.pdf

Thomas Armstrong: Tényleg ADHD-s a gyerekem? Jaffa Kiadó, Budapest, 2017

Projekthírek - 2018 augusztus

Mit tegyünk, ha verekszik a gyerek?

A düh természetes emberi érzés, és nem feltétlenül rossz. A gyerekeket viszont meg kell tanítani arra, hogy produktív módon fejezzék ki, majd engedjék el a haragjukat - ez kritikus fontosságú lépés az érzelmi érettség felé vezető úton.

Az ADHD-s gyerekeknek számtalan nehezen elviselhető tulajdonsága van, emellett a frusztráció és az érzelmeik kezelésének készségében kortársaikhoz képest gyakran lemaradásban vannak. Ez gyakran vezet nemkívánatos viselkedéshez. Ha tudatában vagyunk annak, hogy ez a probléma az ADHD velejárója, az segíthet a nyugalmunk megőrzésében és abban, hogy segítséget nyújtsunk a gyereknek viselkedése módosításban.

Az „odacsapás” valamennyi gyereknél problémát jelenthet függetlenül attól, hogy ADHD-s-e vagy sem. Ez a fajta viselkedés nem tolerálható sem otthon, sem az oktatási intézményekben, ezért, elsősorban a szülőknek, fel kell lépni ellene. Nem mindig tudjuk kideríteni az agresszió okát, de az impulzív reakciót meg kell akadályozni, változtatni.

Az alábbi cikkben pár módszert ismertetünk, ami segíthet a gyermekének, hogy ura legyen az érzelmeinek és ne „csapjon oda”. Ne várjon azonnali eredményeket, a viselkedésmódosítási stratégiáknak a kulcsa az idő és a kitartás.

Határozza meg a problémát. Minden alkalommal, amikor a gyerek fizikailag agresszív, mondja el neki pontosan, hogy milyen volt, hogy nézett ki, amikor elveszítette a kontrolt, mit csinált, és mit csinálhatna másképp. Ne azt mondja, hogy „ne verekedj”, hanem együtt határozzák meg, hogy mit tud tenni, hogy uralkodjon magán, ha valami felbosszantja.

A kérdések, amikkel erre rá tudja vezetni a gyereket:

• miért ütöttél?
• szerinted helyes volt ez a viselkedés?
• milyen más, elfogadható módszert tudsz mondani, amikor dühös leszel és le kell győznöd a haragodat? (pl. szóljon az óvónőnek, fejezze ki magát szavakkal, vagy egyszerűen álljon odébb)
• ott volt-e a felsorolt módszerek között a verekedés?
• legközelebb mit fogsz csinálni?

Gyakorolják a kritikus helyzeteket szerepjáték formájában. A szerepjáték megváltoztatja a gyerek agyát, mintha egy izmot tornáztatna. A gyakorlás fogja segíteni a gyereket abban, hogy éles helyzetben is megfelelően reagáljon.

Pozitív megerősítés. Vegye észre, és jutalmazza a jó viselkedést. Dicsérje meg szavakkal, hogy látja, hogy mennyire uralkodott magán, de ki is jelölhet olyan konkrét jutalmakat, amiket a gyerek a jó viselkedése fejében megkaphat. Ezt elősegíti egy „Jóságfüzet” vezetése, ahová bejegyzik azokat az alkalmakat, amikor sikerült nyugodtnak maradnia – és elmarad a bejegyzés azokban a napszakokban, amikor kihágást követ el. Az összegyűjtött pontokat be lehet váltani nagyobb jutalomra.

Mutasson példát. Uralkodjon a saját érzelmein. Nem könnyű nyugodt maradni, amikor a gyerek valakit megüt, látszólag ok nélkül, vagy egy semmiség miatt dührohamot kap, de próbálja meg. A megfelelő viselkedés (mély levegő vétel, higgadt, de határozott beszéd a kiabálás helyett) indulatkezelési példaként szolgálhat a gyereknek. Ne kiabáljon, vagy üsse meg haragjában, mert ez csak olaj a tűzre, és a gyerek a rossz példát fogja megtanulni a harag kezelésére. 

Tanítsa meg neki megfogalmazni az érzéseit.  A gyerekek gyakran elveszítik a kontrollt, ha nem tudják megfogalmazni, hogy mi frusztrálja őket.  De ha már csak annyit ki tudnak mondani, hogy „nagyon dühös vagyok”, az megakadályozhatja, hogy a harag erőszakoskodássá váljon.

A harag csak egy tünete valaminek, nem a végállomása. Tanítsa meg a gyermeknek, hogy álljon meg és gondolja végig, hogy miért is haragos. Ez lehetővé teszi az érzés feletti kontrolt, és képes lesz segítséget kérni.

Legyen empatikus. Mondja el a gyereknek, hogy megérti, hogy dühös lett, és tudja, milyen nehéz kontrollálni az agressziót. Ha a gyerek érzi, hogy megértette, kevésbé valószínű, hogy bedühödik.

Korlátozza a szórakoztató elektronikát. Minél többet tévézik, kütyüzik a gyerek, annál kevésbé jut ideje és energiája hasznosabb tevékenységekre és valódi társadalmi interakciókra. Egy kis tévénézés még nem árt, de állítson fel korlátokat. Emellett az erőszakos médiatartalmak sem segítik a probléma megoldását.

Készítsen jegyzeteket a kritikus helyzetekről. A dokumentáció segíthet felismerni olyan mintázatokat, ami alapján időben be tudunk avatkozni egy szituációba, mielőtt elfajulna.

A fenti módszerek segíthetnek nemcsak a nemkívánatos viselkedésnek véget vetni, hanem a szükséges készségek kifejlesztésében is.

A készülőben lévő kézikönyvekben ennél részletesebben fogunk különféle stratégiákat bemutatni a gyerekek agressziójának kezeléséhez.

Források:

https://www.additudemag.com/behavior-modification-helped-child-stop-hitting-at-school/

https://www.additudemag.com/stop-hitting/

https://www.additudemag.com/download/angry-child-teaching-emotional-control/?src=embed_link

https://www.fatherly.com/parenting/how-to-handle-a-violent-child/

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2018 július

Mi az ADHD-s gyerekek valós „végrehajtó”  kora?

Az ADHD jellegű viselkedéssel küzdő gyerekek végrehajtó funkcióinak érettsége gyakran elmarad a kortársaikétól. A szülők és a pedagógusok gyakran értetlenül állnak az előtt a jelenség előtt, hogy az egyébként éles eszű gyermek miért nem képes önállóan dolgozni egy adott feladaton.

De mik azok a végrehajtó funkciók, és miért fontosak?

„A végrehajtó funkciók (együttesen végrehajtó funkció és kognitív kontroll) olyan kognitív folyamatok egy csoportja, amelyek szükségesek a magatartás kognitív kontrolljához: a kiválasztott célok elérését elősegítő viselkedés kiválasztása és sikeres ellenőrzése.

A végrehajtó funkciók közé tartoznak az alapvető kognitív folyamatok, például a figyelem kontrollja, a kognitív gátlás, a gátló szabályozás, a munkamemória és a kognitív rugalmasság. A magasabb rendű végrehajtó funkciók több alapvető végrehajtó funkció egyidejű használatát követelik meg, és magukban foglalják a tervezést és a folyékony intelligenciát (azaz az érvelést és a problémamegoldást)„ –Forrás–

A végrehajtó funkciók valós kora az a kor, aminek megfelelően a gyerek agya működik. Az ADHD-s gyerekek 30-40 százalékkal vannak lemaradva kortársaikhoz képest. Ez az érzelmeik, a testük, az impulzusaik, a társasági viselkedésük kontrolljában (vagy annak hiányában) és általános érettségükben is megnyilvánul. –Forrás–

Ha a végrehajtó funkciók sérülnek, akkor ez rendkívüli módon megnehezítheti az összetett feladatok elvégzését, a keretek betartását, és megnehezít szinte minden célhoz kötött viselkedést.

Az érintett gyerekek nehezen elemezik, tervezik, szervezik, ütemezik, kezdik el és fejezik be a feladatokat, nehezen viselik el és kezelik a sikertelenséget, nem emlékeznek a több lépésből álló, összetett utasításokra és ezért nem tudják betartani őket, nehezen tudják egyensúlyban tartani a dolgaikat, mint a sport, a szórakozás és a tanulás.

Hogyan segítsünk a gyerekeknek?

A végrehajtó funkciók erősítésének többféle módja van. Először is, nagyon fontos a gyermek állapotának megértése és elfogadása. Ez az alapja minden változásnak, beavatkozásnak.

A végrehajtó funkció zavarával, lemaradásával küzdő gyerekeknek nagy segítség a megfelelő keretek, rend, rendszeresség biztosítása.

Nagyon fontos a szülők és a pedagógusok együttműködése, a közös stratégia a megoldás érdekében. Érdemes egyszerre egy problémára fókuszálni, és azzal dolgozni, utána lépni a következőre.

Az érintett gyerekeknél nagyon jól beválnak az ellenőrző listák, napi ellenőrző kártyák és a jutalmazáson alapuló rendszerek. Segít, ha időhatárokat szabunk egy-egy tevékenységnek.  Az új dolgok megtanulásához minél gyakorlatiasabban célszerű hozzáállni.

Érdemes a gyerek önbizalmát erősíteni, osztozni az örömében és a büszkeségében. A személyiségének a fejlődését is dicsérje meg, ne csak a tanulásban elért eredményeket. –Forrás–

A klasszikus küzdősportok szintén sokat segítenek a végreható funkciók fejlesztésben, mivel itt együttesen fejlesztik a test és az elme fegyelmét.

Fontos tudni, hogy a végrehajtó funkciók sérülése nemcsak az ADHD-s gyermekekre jellemző, hanem ez a rendellenesség önmagában is diagnosztizálható.

A készülőben lévő kézikönyvekben ennél részletesebben fogunk különféle stratégiákat bemutatni a végreható funkciók erősítéséhez.

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2018 június

Mítoszok és tények az ADHD-ról

Mítosz: Az ADHD-vel küzdő gyermekek mind hiperaktívak.

Tény: Egyes ADHD-s gyermekek hiperaktívak, de sok más figyelemproblémás gyerek nem az. Az ADHD-s gyermekek, akik figyelmetlenek, de nem túl aktívak, álmodozónak és motiválatlannak tűnhetnek.

Mítosz: Az ADHD-s gyerekek soha nem figyelnek.

Tény: Az ADHD-s gyermekek gyakran képesek olyan tevékenységekre koncentrálni, amelyeket élveznek. De bármennyire is erőlködnek, problémájuk van a fókusz megtartásával, amikor egy adott feladat unalmas vagy ismétlődő.

Mítosz: Az ADHD-s gyerekek jobban viselkedhetnek, ha akarják.

Tény: Az ADHD gyermekek megpróbálhatnak mindent megtenni azért, hogy jók legyenek, de ettől még képtelenek nyugton ülni, csendben maradni, vagy figyelni. Engedetlennek tűnnek, de ez nem azt jelenti, hogy direkt viselkednek rosszul.

Mítosz: A gyerekek végül ki fogják nőni az ADHD-t

Tény: Az ADHD gyakran felnőttkorban is meglévő probléma, ezért ne várja azt, hogy a gyermeke kinövi a problémát. Megfelelő, időben elkezdett kezelés segíthet a gyermeknek a tünetek kezelésében és minimalizálásában.

Mítosz: A gyógyszeres kezelés az ADHD legjobb kezelési lehetősége.

Tény: Gyakran írnak fel gyógyszert figyelemhiányos zavarra, de ezek csak a figyelmet koncentrálják, így nem feltétlenül ez a legjobb, illetve az egyetlen választás a gyermekek számára. Az ADHD kezeléséhez a multimodális terápia a leghatékonyabb: a mozgásterápia, a nevelés, a viselkedésterápia, az otthoni és iskolai támogatás, a testmozgás és a megfelelő táplálkozás.

Forrás: https://www.helpguide.org/articles/add-adhd/attention-deficit-disorder-adhd-in-children.htm

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2018 május

A dicséret hatalma

Az ADHD-s gyerekek állandóan küzdenek az önbecsülés hiányával. Óriási ereje van a dicséretnek egy ilyen gyermek esetében, ezért a pedagógusok, szülők, mindig szervezzék úgy a tevékenységeket, hogy a gyerek tudjon valami jót tenni, sikerélménye legyen, és meg lehessen dicsérni. Az ADHD-s gyerekek esetében különösen fontos ez, mert pozitív megjegyzésből általában kevés jut nekik: gyakran panaszkodnak rájuk, helyre kell hozniuk a dolgokat, büntetésben vannak a „meggondolatlan” viselkedésük miatt.

A bátorítás, a dicséret a gyerekeket önbizalommal ruházza fel, és képesek lesznek olyan dolgok teljesítésére, amikre nem is gondoltak.

Fontos ugyanakkor az időzítés, hogy a dicséret elérje a célját. Nem kell mindig mindent lelkesítőnek találni, amit a gyerek csinál, csak akkor, amikor a tényleg energiát fektetett a tevékenységbe. Úgy segítsük hozzá a sikerességez, hogy túltegyen önmagán.

Kisgyerekek esetében érdemes megfontolni egy jutalmazási rendszer kialakítását is. Ha magától megtesz valami olyasmit, amit elvártunk tőle (de eddig nem tette meg), akkor kaphat egy pontot, matricát, vagy zsetont. Ezek összegyűjtve beválthatók csokira, vagy olyan apróságra, amire a gyerek vágyik.

-forrás: Edward Hallowell M.D. Why Praise Is So Important for Children with ADHD-

A Helping Hand projektünkben kidolgozásra kerülő, óvodapedagógusoknak és szülőknek szóló kézikönyvekben hasonló gyakorlati segítséget, ötleteket adunk az ADHDs gyerekek neveléséhez.

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2018 április

Nehéz a pedagógusnak, nehéz a szülőknek – az ADHD-s gyermek a köznevelésben

Az eltérő viselkedésű gyerekek sokszor olyan mértékű nehézséget okoznak az óvodáscsoportban, amelynek a kezelése – szakszerű eszköztár híján – fejtörést okoz a pedagógusoknak és a szülőknek egyaránt. Az óvónő gyakran hiába jelzi a szülőnek, hogy érdemes utánajárni a viselkedésprobléma okának, a szülők hárítanak, és az óvónőket vádolják, hogy nem értenek a szakmájukhoz. Az óvópedagógusok és a többi szülő pedig szintén nehezteléssel néz az érintett kisgyerek szüleire, hogy „miért nem nevelik meg rendesen”. Ez mindenki számára óriási érzelmi megterheléssel jár.

A segítségnyújtás első lépcsőfoka minden érintett számára, hogy felismerjük, elismerjük, hogy a gyerek más, és segítségre van szüksége – nemcsak neki, hanem a nevelésében érintetteknek is.

A Helping Hand projektben szülőknek és óvópedagógusoknak nyújtunk segítséget most készülő kiadványainkkal. Megmutatjuk, hogyan kommunikálhatnak jobban egymással, és hogyan érhetnek el közösen eredményeket, fejlődést egy ADHD-s gyerek nevelésében.

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2018 március

Nem betegek, csak rossz korba és helyre születtek:

"Nem meglepő, hogy a civilizációtól távoli, kevésbé fejlett területeken az ADHD-t igazi kincsként, értékes adottságként tartják számon, ami a sikeres zsákmányszerzés és fajfenntartás alapja, a modern társadalmakban azonban az ADHD-s személyek már kevésbé állják meg a helyüket, kevésbé tudnak érvényesülni, hiszen környezetük megbélyegzi és elnyomja őket, mondván, kilógnak a sorból, alkalmatlanok bizonyos feladatok elvégzésére. Pedig mennyivel jobban járnának ők is és a társadalom is, ha a szétszórt, ábrándozó, nyugtalan, túlbuzgó, impulzív, hiperaktív jelzőkkel való dobálózás helyett inkább arra fókuszálnánk és támaszkodnánk, hogy mennyire lelkesek, kreatívak, kíváncsiak, innovatívak, könnyű felkelteni a figyelmüket egy új ingerrel, a hiperfókuszálás mesterei, empatikusak (hiszen tudják, milyen kilógni a sorból), eltökéltek, szórakoztatóak és tele vannak energiával."

A divány cikkében felnőtt ADHD-sok osztják meg a tünetegyüttes előnyeiről szerzett tapasztalatikat: https://divany.hu/eletem/2018/03/20/adhd_elonyei_pozitiv_oldalai/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2018 február

Mit tud ön az ADHD-ról?

Mely problémás viselkedésformákkal szembesül a leggyakrabban? Milyen nehézségeket jelent ez Önnek a hétköznapok folyamán? Megkapja a megfelelő támogatást és információt, amellyel megkönnyítheti a család életét? Kapcsolatban áll nevelési, egészségügyi szakemberekkel, pszichológussal? Van lehetősége tanácsot kérni? Támogató közösségbe járni?

Milyen formában lenne szüksége segítségre a jövőben? (ismeretközlő kiadványok, ismeretterjesztő előadások, nevelési segédletek, segítő beavatkozások, pedagógus tréning, szakmai megbeszélés, szupervízió, stb.)

A Helping Hand projektünkben óvópedagógusok és szülők számára készítünk gyakorlatban használható kézikönyveket, amellyel segíteni, támogatni tudják az ADHD-val érintett gyerekek beilleszkedését, mindennapjait, boldogulását.

A projekt első szakaszában a fentiekhez hasonló kérdésekkel mérjük fel az érintettek ismereteit és szükségleteit, hogy az év végére elkészülő kiadványaink minél nagyobb segítséget jelentsenek az azokat forgató családok és pedagógusok számára.

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!

Projekthírek - 2018 január

Miért vágtunk bele ebbe a projektbe?

Egyre több és több óvodás korú gyereket – egyes kutatók szerint akár 5% is lehet az arányuk – diagnosztizálnak figyelemhiányos-hiperaktivitással. Számtalan olyan kiskorú is jár az oktatási intézményekbe, akiket soha nem diagnosztizálnak. Az ADHD-s tanulók nehezen ülnek nyugton az osztályban, dührohamaik vannak, és egyszerűbb feladatokat sincs türelmük végrehajtani – sokszor rossz gyerekként stigmatizálják őket az óvodai-iskolai közösségek és a többi szülő.

Bizonyítható, hogy azok az iskolások, akik már az óvodában is „problémások” voltak, az oktatás további szintjein is nehézségekkel szembesülnek – jóllehet az ADHD tünetei már kisebb korban is világosan felismerhetőek. Amennyiben nem kezelik megfelelően, élethosszig tartó problémát okozhat.

Ha a gyermekek időben részesülnek megfelelő figyelemben és kezelésben, mind a gyerek-, mind a felnőtt társadalomnak jól teljesítő tagjaivá válnak – hiszen készségeik és intelligenciájuk gyakran átlagon felüli.

Projektünkkel olyan kézzelfogható, gyakorlati útmutatókat, eszközöket kívánunk nyújtani az óvodai nevelőknek és a szülőknek, melyek segítségével megfelelően tudják támogatni ezeket a lenyűgöző, de gyakran nehezen kezelhető gyerekeket.

A projekt állása, aktuális eseményei – Készülünk a projektindító megbeszélésre, melyre 2018. január 29-30-án kerül sor Budapesten, a projektpartnerek részvételével: a magyar Raabe Klett Kft., az ADHD Magyarország Alapítvány, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara, az angliai Conventry Egyetem, a Debreceni Egyetem Gyakorló Óvodája, a szlovákiai, rozsnyói Spojena Skola és a romániai Csipkerózsika Egyesület.

A projekt várható eseményei a közeljövőben: – Kérdőívek segítségével felmérjük a tanárok és a szülők kezdeti ismereteit, és elkezdjük a nekik szóló kézikönyvek kereteinek meghatározását.

Cikkek, érdekességek:

Hiperaktivitás, ADHD, figyelemzavar – Hogyan ismerjük fel?
Kálózi-Szabó Csilla pszichológus cikkében felsorolja a figyelemzavaros hiperaktivitás tüneteit.

ADHD-s a gyerek vagy csak túl kicsi még?
A cikkben az ADHD diagnózis életspecifikus kockázataira hívja fel a figyelmet a szerző.

Kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy minél hamarabb értesülhessen új híreinkről!

Kövessen minket a Facebook-on!