A projekt leírása

A figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség (ADHD) az egyik leggyakrabban diagnosztizált betegség a gyermekek és a fiatalok körében; a gyermekek és a fiatalok 5-7% -át érinti ez, az idegrendszer fejlődését érintő rendellenesség (Polanczyk et al., 2007). Magyarországon becslések szerint az oktatási rendszerben 70 000 ilyen gyermek vesz részt, ami azt jelenti, hogy átlagosan minden osztályban egy kiskorú érintett.

Azok gyerekek, akik nehezen kontrollálják a saját viselkedésüket, nehezen figyelnek és szabályozzák érzelmeiket, nehezen szerzenek barátokat vagy alakítanak ki pozitív kapcsolatokat felnőttekkel, és nehezen birkóznak meg a hagyományos oktatási struktúrák és gyakorlatok követelményeivel, nagy kihívást jelentenek a szülők és a tanárok számára.



Fontos tisztában lenni azzal, hogy ezek a gyerekek nem szándékosan produkálják a kihívást jelentő viselkedést. Az ADHD az idegrendszer fejlettségét érintő rendellenesség, ami azt jelenti, hogy bizonyos mértékig jelen van a születés óta, és a gyermekek által tapasztalt nehézségek különböző neurológiai és pszichológiai működésekhez kapcsolódnak.

A legtöbb, ha nem mindegyik ADHD-val érintett gyermek iskolai nehézségekkel küzd az oktatási környezet követelményei miatt (pl. azzal, hogy nyugodtan üljön és hosszú ideig fenntartsa a figyelmét). Mégis, a megfelelő típusú otthoni és iskolai támogatással az ADHD-s gyermekek kiteljesíthetik a potenciáljukat, és közösségük teljes értékű tagjaivá válnak. Ha azonban ezek a gyermekek nem sajátítják el a megfelelő készségeket a nehézségeik kezelésére, akkor számtalan negatív élmény veszélyezteti őket, például ismétlődő kudarcok, alacsony önbecsülés, iskolai lemorzsolódás, munkanélküliség vagy bebörtönzés, és a mentális egészségi problémák (pl. depresszió, szorongás) kialakulása. Tehát az ADHD problémát jelent mind a gyermekek, családjaik és iskoláik, mind a tágabb közösség és a társadalom számára. Az ADHD azonban jól kezelhető; nem kapcsolódik tanulási képtelenséghez, vagy alacsony intelligenciához.

A programban az óvodapedagógusoknak kívánunk olyan eszközöket biztosítani, amelyek segítségével felismerhetik az ADHD-t és hozzájárulhatnak a hatékony segítségnyújtáshoz mindennapi tanulási környezetben.

Elköteleztük magunkat egy befogadó szemlélet mellett, ahol a speciális vagy kiegészítő tanulási igényű gyermekek egyenlő jogokkal rendelkeznek és társaikkal együtt tanulnak, és ugyanolyan oktatási és fejlődési lehetőségekhez jutna hozzá, mint azok a gyerekek, aki nem küzdenek nehézségekkel vagy rendellenességgel.

Jelenleg Magyarországon, Szlovákiában és Romániában, ha a szülők szokatlan magatartást észlelnek a gyermeküknél, tanácsadó intézményekhez fordulhatnak, ahol szakértői felmérést végeznek. A szakértői vélemény legtöbb esetben tartalmazza a kognitív viselkedési terápiát, ez pedig speciális szakmai támogatást igényel. Az ilyen támogatás javarészt a nagyvárosokban és az említett országok központi részein elérhető.  Más régiókban a szülők és gyermekeik kizárólag a közoktatás segítségére tudnak támaszkodni. Az ADHD esetében ebben a helyzetben a legfontosabb szerepe a pedagógusnak van. Projektünkkel szeretnénk megtámogatni a tanárokat, felfegyverezni őket olyan tudással és eszközökkel, hogy hatékonyan képesek legyenek a gyermekek szociális, érzelmi és/vagy magatartásbeli fejlődési igényeit támogatni. Ehhez hasonlóan felismerjük a szülők szerepét a gyermekek oktatásában és fejlődésében. Ennek megfelelően szeretnénk támogatni a szülőket is a gyermekük viselkedésének megértésében, hogy megszerezzék a tudást és azon készségeket, melyekkel támogatni tudják gyermekeik fejlődési készségeit, annak érdekében, hogy sikeresek legyenek az iskolában és az életben.

Tudatában vagyunk annak is, hogy mennyire elterjedt a megbélyegzés és a negatív attitűd a kihívást jelentő magatartás és az ADHD tekintetében. Gyakran fordul elő, hogy a szülők és a tanárok tartják fenn vagy félnek a társadalmi, érzelmi és/vagy viselkedési nehézségekkel, és különösen az ADHD-val küzdő gyermekekkel szembeni negatív attitűdöktől.

Rájuk és a többi emberre is számítunk abban, hogy felismerjék és megértsék, hogy a kihívó viselkedéssel gyakran a gyermek azt kommunikálja (mert máshogy nem tudja), hogy nem tud egyedül megbirkózni a helyzettel. Az ADHD diagnózisa gyakran az első lépés ahhoz, hogy a gyermekek, családok és iskolák megszerezzék a megfelelő támogatást és erőforrásokat.

A szülők és a tanárok számára készített útmutatónk biztosítja számukra azokat a tudást és készségeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megbirkózzanak a különböző szükségletekkel és nehézségekkel.

Projektpartnerek

RAABE KLETT (HU)
ADHD-MAGYAROSZÁG ALAPÍTVÁNY (HU)
COVENTRY UNIVERSITY (EN)
SPOJENA SKOLA (SK)
ELTE BÁRCZI (HU)
DE GYAKORLÓ ÓVODÁJA (HU)
ASOCIATIA CSIPKEROZSIKA (RO)

Kövessen minket a facebookon!

Kövessen minket a facebookon, és olvasson a projektről, rendezvényeinkről és ismerje meg legfrissebb híreinket.

projekt céljai

Milyen eredmények várhatók a projekt időtartama alatt és annak befejezésekor?

A projektben két termék kidolgozására kerül sor:

Digitális kézikönyv a óvodapedagógusoknak (O1): módszertani iránymutatásokat ad az ADHD-s gyermekekkel foglalkozók számára. PDF formátumban lesz elérhető, négy nyelven (angol, magyar, szlovák, román).

Digitális útmutató szülők számára (O2): tájékoztatást nyújt az ADHD felismeréséről és a mindennapi élet szervezésére vonatkozó iránymutatásokról, az ADHD kezeléséhez szükséges, megfelelő környezet kialakításához. PDF formátumban lesz elérhető, négy nyelven (angol, magyar, szlovák, román).


Nemzetközi projekttalálkozók
Budapest, 2018
Coventry, 2018
Roznava, 2019
Budapest, 2019

Fókuszcsoportok
O1 kézikönyv esetén: magyarországi, szlovákiai és romániai óvodapedagógusok részvételével
O2 szülői útmutató esetén: magyarországi, szlovákiai és romániai szülők részvételével

Munkatársak képzése
Coventry, 2019

Disszeminációs konferencia
Budapest, 2019

A projekt számokban

90

óvodapedagógust szeretnénk elérni a projekt során (felmérésben, kutatásban, fókuszcsoportokban, fejlesztésben, terjesztési tevékenységekben)

180

szülőt szeretnénk bevonni a projekt végrehajtásába (felmérésbe, kutatásba, fókuszcsoportokba, fejlesztésbe, terjesztési tevékenységekbe)

600

szülőt és pedagógust és más érdekeltet (döntéshozót) szeretnénk elérni a projekt eredményeivel

1200

főt szeretnénk megszólítani a projekt honlapján és facebook oldalán

Hírek

Projekthírek - 2018 október

Október az ADHD tudatosság hónapja!

Az időszak alatt az ADHD-val foglalkozó szakemberek, szervezetek azon dolgoznak, hogy csökkentsék az ADHD-val kapcsolatos stigmákat, tisztázzák a félreértéseket, és minél több információt osszanak meg másokkal erről a fejlődési eltérésről.

Az ADHD-ban érintettek, akár gyerekek, akár felnőttek, elég sok szenvedésen, kínlódáson és akár megaláztatáson mennek keresztül, mire diagnosztizálják őket, súlyosan sérülhet az önbizalmuk és sokszor magukat vádolják a saját nehézségeikért.

Az ADHD azonban nem egy defektes változata a normálisnak. Nem az egyén hibája, vagy a rossz szülői nevelés eredménye, nemcsak egy kifogás a felelőtlen viselkedésre. Az ADHD-s agy máshogy működik, és ezekkel a különbözőséggel számos erősség jár együtt.

Az, hogy „nem próbálod elég keményen” vagy, „ha jobban akarnád, biztos sikerülne” – egy morális diagnózis, ítéletalkotás, semmiképpen nem segítség. Az akaraterőnek, főleg a kritikának önmagában az ADHD esetében nincs gyógyító hatása.

A mentális működés különbözőségei ugyanúgy kezelést igényelnek, mint más, nyilvánvalóbb, krónikus testi betegségek, mint pl. a magas vérnyomás vagy a rövidlátás. Ezeket egyszerűen jobban elfogadja a közvélemény, mint az idegrendszeri eredetű különbözőségeket, pedig az érintetteknek kezelésre, segítségre, támogatásra van szükségük, nem ítélkezésre.

Az idegrendszeri fejlődési eltérések, zavarok legrosszabb része ugyanis gyakran nem a probléma maga, hanem az abból eredő társadalmi kirekesztés, megvetés, gúny, szégyen. Az idegrendszeri fejlődési eltérések sok-sok embert érintenek, de a szégyen és megbélyegzés, tájékozatlanság vagy az ellátórendszer hiányosságai miatt sokan soha nem keresnek és nem kapnak segítséget.

Szerencsére egyre többen vannak, akik kitartóan dolgoznak azon, hogy az érintett gyerekeknek és felnőtteknek jobb élete legyen. A saját problémáinkat szégyen vagy zavar nélkül kell elismernünk és fel kell emelnünk a hangunkat, amikor valaki maró megjegyzést tesz a „bolondokról” vagy a „pszichókról”. Ki kell lépni a szégyen és a megbélyegzés árnyékából, csatlakozni kell a mentális sokszínűséget ünneplő, elismerő, egyre növekvő mozgalomhoz, hogy megkönnyítsük az érintettek életét a magánéletben, az iskolákban és a munkahelyeken egyaránt.


Az ADHD tudatosság hónapja alatt a világ vezető ADHD szakértőitől hallhat, olvashat a következő linken: https://adhdexpo.com/expo2018/

forrás: https://www.additudemag.com/adhd-stigma-hallowell/


Projekthírek - 2018 szeptember

Lehet-e az ADHD ajándék?

Az ADHD-s gyerekek ragyognak. Okosak, kíváncsiak, elevenek, cserfesek, őszinték, nagyon jó humorérzékük van, kreatívak, bátrak, szenvedélyesek.

Az ADHD gyerekek idegesítőek. Állandóan beszélnek, nem tudnak nyugton ülni, mindig kimondják, ami az eszükbe jut, mindig megteszik, ami az eszükbe jut, egy percig nem tudnak figyelni semmire. Kivéve persze a tévét.

Mennyivel jobb az első hozzáállás, ugye? Mennyivel könnyebb egy gyereket elfogadni így!

A pozitív szemlélet, az erősség alapú hozzáállás pontosan erről szól - hogy meglássuk a legjobbat, nem a legrosszabbat. Hogy előnynek, különbségnek tekintsük, amit eddig hátránynak, rendellenességnek éltünk meg.

De miért fontos ez? Ha túl kitartóan ragaszkodunk a gyerek hiányosságaihoz, az nagyon árthat az önbecsülésének. A gyerekek, akiket állandóan fegyelmeznek, szidnak, akiknek mindig azt mondják, hogy lusták, buták vagy rosszak, ezt előbb-utóbb elhiszik magukról. Annyira elbátortalanodnak, hogy elfelejtik vagy nem is fedezik fel azokat a dolgokat, amikben jók, és amit élvezettel csinálnak. Szoronganak, rosszkedvűek, és végül tényleg jóval a saját képességeik alatt teljesítenek.

A lényeg nem az, hogy ne hívjuk fel a gyerek figyelmét, ha valami olyat csinál, ami nem elfogadható. Hanem hogy a cselekedetet ne azonosítsuk a gyerekkel, és a gyerekben felfedezzük az erősségeit, a képességeit, lehetőségeit.

Bátorítással, szeretettel, elfogadással hozzuk ki belőlük a legjobbat.

A hiperaktivítás három klasszikus tünete, amelyet a mai kor „fogyatékosságnak”, fő tünetnek tekint, az emberiségnek valaha a túlélést jelentette – de bizonyos társadalmi kontextusokban még ma is előnyösek.

  • Aki folyamatosan mozgásban van - tehát hiperaktív - az élelemet, menedéket és egyéb létfontosságú dolgokat keres.
  • Aki folyamatosan monitorozza az összes külső ingert, - tehát könnyű elterelni a figyelmét – az észreveszi, mi lehet ártalmas vagy hasznos a túlélés szempontjából.
  • Aki gyorsan reagál a külső zajokra és látványra – tehát impulzív – az a ragadozók támadására is könnyen felfigyel.

Az erősségek alatt a gyerek intellektuális, fizikai és interperszonális képességeit, kapacitásait, hajlamait, érdeklődését és motivációját értjük. Mindegyik gyereknek mások az erősségei és a képességei, és amikor a gyerekek és a körülötte lévők értékelik és megértik ezeket, akkor a gyerekek ezeket alapul véve tudnak tanulni és fejlődni.

De mi is jellemzi ezeket a gyerekeket? Milyen erények azok, amikre építeni lehet az esetükben?

Tartsuk szem előtt a jó tulajdonságokat, csodáljuk őket, és segítsünk nekik befogni ezeket az erősségeket a vitorlájukba!

Amikor a gyengeségekre és nehézségekre koncentrálunk, panaszokat látunk és problémákat hozunk létre. Amikor az erősségekre és pozitívumokra koncentrálunk, lehetőségeket látunk és megoldásokat hozunk létre. Ugyanabban a helyzetben, ugyanannak a gyermeknek esélyt teremtünk az optimális felnövekedésre.

Források:

https://www.additudemag.com/how-to-praise-a-child-with-adhd-parenting-done-right/

http://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/files/2012/06/laszlozsuzsa-gyermekkorimagatartaszavarok2010.pdf

Thomas Armstrong: Tényleg ADHD-s a gyerekem? Jaffa Kiadó, Budapest, 2017


Projekthírek - 2018 augusztus

Mit tegyünk, ha verekszik a gyerek?

A düh természetes emberi érzés, és nem feltétlenül rossz. A gyerekeket viszont meg kell tanítani arra, hogy produktív módon fejezzék ki, majd engedjék el a haragjukat - ez kritikus fontosságú lépés az érzelmi érettség felé vezető úton.

Az ADHD-s gyerekeknek számtalan nehezen elviselhető tulajdonsága van, emellett a frusztráció és az érzelmeik kezelésének készségében kortársaikhoz képest gyakran lemaradásban vannak. Ez gyakran vezet nemkívánatos viselkedéshez. Ha tudatában vagyunk annak, hogy ez a probléma az ADHD velejárója, az segíthet a nyugalmunk megőrzésében és abban, hogy segítséget nyújtsunk a gyereknek viselkedése módosításban.

Az „odacsapás” valamennyi gyereknél problémát jelenthet függetlenül attól, hogy ADHD-s-e vagy sem. Ez a fajta viselkedés nem tolerálható sem otthon, sem az oktatási intézményekben, ezért, elsősorban a szülőknek, fel kell lépni ellene. Nem mindig tudjuk kideríteni az agresszió okát, de az impulzív reakciót meg kell akadályozni, változtatni.

Az alábbi cikkben pár módszert ismertetünk, ami segíthet a gyermekének, hogy ura legyen az érzelmeinek és ne „csapjon oda”. Ne várjon azonnali eredményeket, a viselkedésmódosítási stratégiáknak a kulcsa az idő és a kitartás.

Határozza meg a problémát. Minden alkalommal, amikor a gyerek fizikailag agresszív, mondja el neki pontosan, hogy milyen volt, hogy nézett ki, amikor elveszítette a kontrolt, mit csinált, és mit csinálhatna másképp. Ne azt mondja, hogy „ne verekedj”, hanem együtt határozzák meg, hogy mit tud tenni, hogy uralkodjon magán, ha valami felbosszantja.

A kérdések, amikkel erre rá tudja vezetni a gyereket:

  • miért ütöttél?
  • szerinted helyes volt ez a viselkedés?
  • milyen más, elfogadható módszert tudsz mondani, amikor dühös leszel és le kell győznöd a haragodat? (pl. szóljon az óvónőnek, fejezze ki magát szavakkal, vagy egyszerűen álljon odébb)
  • ott volt-e a felsorolt módszerek között a verekedés?
  • legközelebb mit fogsz csinálni?

Gyakorolják a kritikus helyzeteket szerepjáték formájában. A szerepjáték megváltoztatja a gyerek agyát, mintha egy izmot tornáztatna. A gyakorlás fogja segíteni a gyereket abban, hogy éles helyzetben is megfelelően reagáljon.

Pozitív megerősítés. Vegye észre, és jutalmazza a jó viselkedést. Dicsérje meg szavakkal, hogy látja, hogy mennyire uralkodott magán, de ki is jelölhet olyan konkrét jutalmakat, amiket a gyerek a jó viselkedése fejében megkaphat. Ezt elősegíti egy „Jóságfüzet” vezetése, ahová bejegyzik azokat az alkalmakat, amikor sikerült nyugodtnak maradnia – és elmarad a bejegyzés azokban a napszakokban, amikor kihágást követ el. Az összegyűjtött pontokat be lehet váltani nagyobb jutalomra.

Mutasson példát. Uralkodjon a saját érzelmein. Nem könnyű nyugodt maradni, amikor a gyerek valakit megüt, látszólag ok nélkül, vagy egy semmiség miatt dührohamot kap, de próbálja meg. A megfelelő viselkedés (mély levegő vétel, higgadt, de határozott beszéd a kiabálás helyett) indulatkezelési példaként szolgálhat a gyereknek. Ne kiabáljon, vagy üsse meg haragjában, mert ez csak olaj a tűzre, és a gyerek a rossz példát fogja megtanulni a harag kezelésére. 

Tanítsa meg neki megfogalmazni az érzéseit.  A gyerekek gyakran elveszítik a kontrollt, ha nem tudják megfogalmazni, hogy mi frusztrálja őket.  De ha már csak annyit ki tudnak mondani, hogy „nagyon dühös vagyok”, az megakadályozhatja, hogy a harag erőszakoskodássá váljon.

A harag csak egy tünete valaminek, nem a végállomása. Tanítsa meg a gyermeknek, hogy álljon meg és gondolja végig, hogy miért is haragos. Ez lehetővé teszi az érzés feletti kontrolt, és képes lesz segítséget kérni.

Legyen empatikus. Mondja el a gyereknek, hogy megérti, hogy dühös lett, és tudja, milyen nehéz kontrollálni az agressziót. Ha a gyerek érzi, hogy megértette, kevésbé valószínű, hogy bedühödik.

Korlátozza a szórakoztató elektronikát. Minél többet tévézik, kütyüzik a gyerek, annál kevésbé jut ideje és energiája hasznosabb tevékenységekre és valódi társadalmi interakciókra. Egy kis tévénézés még nem árt, de állítson fel korlátokat. Emellett az erőszakos médiatartalmak sem segítik a probléma megoldását.

Készítsen jegyzeteket a kritikus helyzetekről. A dokumentáció segíthet felismerni olyan mintázatokat, ami alapján időben be tudunk avatkozni egy szituációba, mielőtt elfajulna.

A fenti módszerek segíthetnek nemcsak a nemkívánatos viselkedésnek véget vetni, hanem a szükséges készségek kifejlesztésében is.

A készülőben lévő kézikönyvekben ennél részletesebben fogunk különféle stratégiákat bemutatni a gyerekek agressziójának kezeléséhez.

Források:

https://www.additudemag.com/behavior-modification-helped-child-stop-hitting-at-school/

https://www.additudemag.com/stop-hitting/

https://www.additudemag.com/download/angry-child-teaching-emotional-control/?src=embed_link

https://www.fatherly.com/parenting/how-to-handle-a-violent-child/


Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!


Projekthírek - 2018 július

Mi az ADHD-s gyerekek valós „végrehajtó”  kora?

Az ADHD jellegű viselkedéssel küzdő gyerekek végrehajtó funkcióinak érettsége gyakran elmarad a kortársaikétól. A szülők és a pedagógusok gyakran értetlenül állnak az előtt a jelenség előtt, hogy az egyébként éles eszű gyermek miért nem képes önállóan dolgozni egy adott feladaton.

De mik azok a végrehajtó funkciók, és miért fontosak?

„A végrehajtó funkciók (együttesen végrehajtó funkció és kognitív kontroll) olyan kognitív folyamatok egy csoportja, amelyek szükségesek a magatartás kognitív kontrolljához: a kiválasztott célok elérését elősegítő viselkedés kiválasztása és sikeres ellenőrzése.

A végrehajtó funkciók közé tartoznak az alapvető kognitív folyamatok, például a figyelem kontrollja, a kognitív gátlás, a gátló szabályozás, a munkamemória és a kognitív rugalmasság. A magasabb rendű végrehajtó funkciók több alapvető végrehajtó funkció egyidejű használatát követelik meg, és magukban foglalják a tervezést és a folyékony intelligenciát (azaz az érvelést és a problémamegoldást)„Forrás

A végrehajtó funkciók valós kora az a kor, aminek megfelelően a gyerek agya működik. Az ADHD-s gyerekek 30-40 százalékkal vannak lemaradva kortársaikhoz képest. Ez az érzelmeik, a testük, az impulzusaik, a társasági viselkedésük kontrolljában (vagy annak hiányában) és általános érettségükben is megnyilvánul. –Forrás

Ha a végrehajtó funkciók sérülnek, akkor ez rendkívüli módon megnehezítheti az összetett feladatok elvégzését, a keretek betartását, és megnehezít szinte minden célhoz kötött viselkedést.

Az érintett gyerekek nehezen elemezik, tervezik, szervezik, ütemezik, kezdik el és fejezik be a feladatokat, nehezen viselik el és kezelik a sikertelenséget, nem emlékeznek a több lépésből álló, összetett utasításokra és ezért nem tudják betartani őket, nehezen tudják egyensúlyban tartani a dolgaikat, mint a sport, a szórakozás és a tanulás.

Hogyan segítsünk a gyerekeknek?

A végrehajtó funkciók erősítésének többféle módja van. Először is, nagyon fontos a gyermek állapotának megértése és elfogadása. Ez az alapja minden változásnak, beavatkozásnak.

A végrehajtó funkció zavarával, lemaradásával küzdő gyerekeknek nagy segítség a megfelelő keretek, rend, rendszeresség biztosítása.

Nagyon fontos a szülők és a pedagógusok együttműködése, a közös stratégia a megoldás érdekében. Érdemes egyszerre egy problémára fókuszálni, és azzal dolgozni, utána lépni a következőre.

Az érintett gyerekeknél nagyon jól beválnak az ellenőrző listák, napi ellenőrző kártyák és a jutalmazáson alapuló rendszerek. Segít, ha időhatárokat szabunk egy-egy tevékenységnek.  Az új dolgok megtanulásához minél gyakorlatiasabban célszerű hozzáállni.

Érdemes a gyerek önbizalmát erősíteni, osztozni az örömében és a büszkeségében. A személyiségének a fejlődését is dicsérje meg, ne csak a tanulásban elért eredményeket. –Forrás

A klasszikus küzdősportok szintén sokat segítenek a végreható funkciók fejlesztésben, mivel itt együttesen fejlesztik a test és az elme fegyelmét.

Fontos tudni, hogy a végrehajtó funkciók sérülése nemcsak az ADHD-s gyermekekre jellemző, hanem ez a rendellenesség önmagában is diagnosztizálható.

A készülőben lévő kézikönyvekben ennél részletesebben fogunk különféle stratégiákat bemutatni a végreható funkciók erősítéséhez.


Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!


Projekthírek - 2018 június

Mítoszok és tények az ADHD-ról

Mítosz: Az ADHD-vel küzdő gyermekek mind hiperaktívak.

Tény: Egyes ADHD-s gyermekek hiperaktívak, de sok más figyelemproblémás gyerek nem az. Az ADHD-s gyermekek, akik figyelmetlenek, de nem túl aktívak, álmodozónak és motiválatlannak tűnhetnek.

Mítosz: Az ADHD-s gyerekek soha nem figyelnek.

Tény: Az ADHD-s gyermekek gyakran képesek olyan tevékenységekre koncentrálni, amelyeket élveznek. De bármennyire is erőlködnek, problémájuk van a fókusz megtartásával, amikor egy adott feladat unalmas vagy ismétlődő.

Mítosz: Az ADHD-s gyerekek jobban viselkedhetnek, ha akarják.

Tény: Az ADHD gyermekek megpróbálhatnak mindent megtenni azért, hogy jók legyenek, de ettől még képtelenek nyugton ülni, csendben maradni, vagy figyelni. Engedetlennek tűnnek, de ez nem azt jelenti, hogy direkt viselkednek rosszul.

Mítosz: A gyerekek végül ki fogják nőni az ADHD-t

Tény: Az ADHD gyakran felnőttkorban is meglévő probléma, ezért ne várja azt, hogy a gyermeke kinövi a problémát. Megfelelő, időben elkezdett kezelés segíthet a gyermeknek a tünetek kezelésében és minimalizálásában.

Mítosz: A gyógyszeres kezelés az ADHD legjobb kezelési lehetősége.

Tény: Gyakran írnak fel gyógyszert figyelemhiányos zavarra, de ezek csak a figyelmet koncentrálják, így nem feltétlenül ez a legjobb, illetve az egyetlen választás a gyermekek számára. Az ADHD kezeléséhez a multimodális terápia a leghatékonyabb: a mozgásterápia, a nevelés, a viselkedésterápia, az otthoni és iskolai támogatás, a testmozgás és a megfelelő táplálkozás.

Forrás: https://www.helpguide.org/articles/add-adhd/attention-deficit-disorder-adhd-in-children.htm

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!


Projekthírek - 2018 május

A dicséret hatalma

Az ADHD-s gyerekek állandóan küzdenek az önbecsülés hiányával. Óriási ereje van a dicséretnek egy ilyen gyermek esetében, ezért a pedagógusok, szülők, mindig szervezzék úgy a tevékenységeket, hogy a gyerek tudjon valami jót tenni, sikerélménye legyen, és meg lehessen dicsérni. Az ADHD-s gyerekek esetében különösen fontos ez, mert pozitív megjegyzésből általában kevés jut nekik: gyakran panaszkodnak rájuk, helyre kell hozniuk a dolgokat, büntetésben vannak a „meggondolatlan” viselkedésük miatt.

A bátorítás, a dicséret a gyerekeket önbizalommal ruházza fel, és képesek lesznek olyan dolgok teljesítésére, amikre nem is gondoltak.

Fontos ugyanakkor az időzítés, hogy a dicséret elérje a célját. Nem kell mindig mindent lelkesítőnek találni, amit a gyerek csinál, csak akkor, amikor a tényleg energiát fektetett a tevékenységbe. Úgy segítsük hozzá a sikerességez, hogy túltegyen önmagán.

Kisgyerekek esetében érdemes megfontolni egy jutalmazási rendszer kialakítását is. Ha magától megtesz valami olyasmit, amit elvártunk tőle (de eddig nem tette meg), akkor kaphat egy pontot, matricát, vagy zsetont. Ezek összegyűjtve beválthatók csokira, vagy olyan apróságra, amire a gyerek vágyik.

-forrás: Edward Hallowell M.D. Why Praise Is So Important for Children with ADHD-

A Helping Hand projektünkben kidolgozásra kerülő, óvodapedagógusoknak és szülőknek szóló kézikönyvekben hasonló gyakorlati segítséget, ötleteket adunk az ADHDs gyerekek neveléséhez.

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!


Projekthírek - 2018 április

Nehéz a pedagógusnak, nehéz a szülőknek – az ADHD-s gyermek a köznevelésben

Az eltérő viselkedésű gyerekek sokszor olyan mértékű nehézséget okoznak az óvodáscsoportban, amelynek a kezelése – szakszerű eszköztár híján – fejtörést okoz a pedagógusoknak és a szülőknek egyaránt. Az óvónő gyakran hiába jelzi a szülőnek, hogy érdemes utánajárni a viselkedésprobléma okának, a szülők hárítanak, és az óvónőket vádolják, hogy nem értenek a szakmájukhoz. Az óvópedagógusok és a többi szülő pedig szintén nehezteléssel néz az érintett kisgyerek szüleire, hogy „miért nem nevelik meg rendesen”. Ez mindenki számára óriási érzelmi megterheléssel jár.

A segítségnyújtás első lépcsőfoka minden érintett számára, hogy felismerjük, elismerjük, hogy a gyerek más, és segítségre van szüksége – nemcsak neki, hanem a nevelésében érintetteknek is.

A Helping Hand projektben szülőknek és óvópedagógusoknak nyújtunk segítséget most készülő kiadványainkkal. Megmutatjuk, hogyan kommunikálhatnak jobban egymással, és hogyan érhetnek el közösen eredményeket, fejlődést egy ADHD-s gyerek nevelésében.

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!


Projekthírek - 2018 március

Nem betegek, csak rossz korba és helyre születtek:

"Nem meglepő, hogy a civilizációtól távoli, kevésbé fejlett területeken az ADHD-t igazi kincsként, értékes adottságként tartják számon, ami a sikeres zsákmányszerzés és fajfenntartás alapja, a modern társadalmakban azonban az ADHD-s személyek már kevésbé állják meg a helyüket, kevésbé tudnak érvényesülni, hiszen környezetük megbélyegzi és elnyomja őket, mondván, kilógnak a sorból, alkalmatlanok bizonyos feladatok elvégzésére. Pedig mennyivel jobban járnának ők is és a társadalom is, ha a szétszórt, ábrándozó, nyugtalan, túlbuzgó, impulzív, hiperaktív jelzőkkel való dobálózás helyett inkább arra fókuszálnánk és támaszkodnánk, hogy mennyire lelkesek, kreatívak, kíváncsiak, innovatívak, könnyű felkelteni a figyelmüket egy új ingerrel, a hiperfókuszálás mesterei, empatikusak (hiszen tudják, milyen kilógni a sorból), eltökéltek, szórakoztatóak és tele vannak energiával."

A divány cikkében felnőtt ADHD-sok osztják meg a tünetegyüttes előnyeiről szerzett tapasztalatikat: https://divany.hu/eletem/2018/03/20/adhd_elonyei_pozitiv_oldalai/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!


Projekthírek - 2018 február

Mit tud ön az ADHD-ról?

Mely problémás viselkedésformákkal szembesül a leggyakrabban? Milyen nehézségeket jelent ez Önnek a hétköznapok folyamán? Megkapja a megfelelő támogatást és információt, amellyel megkönnyítheti a család életét? Kapcsolatban áll nevelési, egészségügyi szakemberekkel, pszichológussal? Van lehetősége tanácsot kérni? Támogató közösségbe járni?

Milyen formában lenne szüksége segítségre a jövőben? (ismeretközlő kiadványok, ismeretterjesztő előadások, nevelési segédletek, segítő beavatkozások, pedagógus tréning, szakmai megbeszélés, szupervízió, stb.)

A Helping Hand projektünkben óvópedagógusok és szülők számára készítünk gyakorlatban használható kézikönyveket, amellyel segíteni, támogatni tudják az ADHD-val érintett gyerekek beilleszkedését, mindennapjait, boldogulását.

A projekt első szakaszában a fentiekhez hasonló kérdésekkel mérjük fel az érintettek ismereteit és szükségleteit, hogy az év végére elkészülő kiadványaink minél nagyobb segítséget jelentsenek az azokat forgató családok és pedagógusok számára.

Ha kíváncsi a projekt további eseményeire, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kövessen minket a Facebook-on!


Projekthírek - 2018 január

Miért vágtunk bele ebbe a projektbe?

Egyre több és több óvodás korú gyereket – egyes kutatók szerint akár 5% is lehet az arányuk – diagnosztizálnak figyelemhiányos-hiperaktivitással. Számtalan olyan kiskorú is jár az oktatási intézményekbe, akiket soha nem diagnosztizálnak. Az ADHD-s tanulók nehezen ülnek nyugton az osztályban, dührohamaik vannak, és egyszerűbb feladatokat sincs türelmük végrehajtani – sokszor rossz gyerekként stigmatizálják őket az óvodai-iskolai közösségek és a többi szülő.

Bizonyítható, hogy azok az iskolások, akik már az óvodában is „problémások” voltak, az oktatás további szintjein is nehézségekkel szembesülnek – jóllehet az ADHD tünetei már kisebb korban is világosan felismerhetőek. Amennyiben nem kezelik megfelelően, élethosszig tartó problémát okozhat.

Ha a gyermekek időben részesülnek megfelelő figyelemben és kezelésben, mind a gyerek-, mind a felnőtt társadalomnak jól teljesítő tagjaivá válnak – hiszen készségeik és intelligenciájuk gyakran átlagon felüli.

Projektünkkel olyan kézzelfogható, gyakorlati útmutatókat, eszközöket kívánunk nyújtani az óvodai nevelőknek és a szülőknek, melyek segítségével megfelelően tudják támogatni ezeket a lenyűgöző, de gyakran nehezen kezelhető gyerekeket.

A projekt állása, aktuális eseményei – Készülünk a projektindító megbeszélésre, melyre 2018. január 29-30-án kerül sor Budapesten, a projektpartnerek részvételével: a magyar Raabe Klett Kft., az ADHD Magyarország Alapítvány, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara, az angliai Conventry Egyetem, a Debreceni Egyetem Gyakorló Óvodája, a szlovákiai, rozsnyói Spojena Skola és a romániai Csipkerózsika Egyesület.

A projekt várható eseményei a közeljövőben: – Kérdőívek segítségével felmérjük a tanárok és a szülők kezdeti ismereteit, és elkezdjük a nekik szóló kézikönyvek kereteinek meghatározását.


Cikkek, érdekességek:

Hiperaktivitás, ADHD, figyelemzavar – Hogyan ismerjük fel?
Kálózi-Szabó Csilla pszichológus cikkében felsorolja a figyelemzavaros hiperaktivitás tüneteit.

ADHD-s a gyerek vagy csak túl kicsi még?
A cikkben az ADHD diagnózis életspecifikus kockázataira hívja fel a figyelmet a szerző.


Kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy minél hamarabb értesülhessen új híreinkről!

Kövessen minket a Facebook-on!

Kapcsolat

Cím
Raabe Klett Oktatási Tanácsadó és Kiadó Kft.
1116 Budapest, Temesvár u. 20.


Telefon
Raabe projektmenedzsment:
(+36 1) 270 9352
Fax: (+36 1) 349-8773



Facebook